7. fejezet

Sziasztok :)

Köszi megint a véleményeket :D
Szerintem is kegyetlen volt a befejezés, dee... DEEE!! :D A rétes majd nyúlik még egy picit, de már nem sokáig, becsszó!
Na, nem húzom az időt itt a rizsával, csak még gyorsan egy kis más:

A fejezetet Sourire-nak és Invének ajánlom, akiknek ma van a névnapjuk :) (L)

Szóval:

Természetesen minden más Katalin nevű olvasómat is köszöntöm ezennel, de róluk biztosan tudom, hogy hívják őket :)

És most lehet olvasni :D Puszi mindenkinek! (L)
Szil

7. fejezet (Rob)

Még életemben nem voltam ilyen gyors semmilyen tekintetben. Mintha egy lassított felvételen láttam volna lelki szemeim előtt a kulcsot, amely csigatempóban fordul el a zárban – közben felpattantam az ágyról, magamra rántottam a boxeremet, Kristennek pedig odadobtam a pólómat, melyet csak nemrég simogattam le róla, ezután az ajtóhoz ugrottam, és amint Tom lenyomta a kilincset, egész súlyommal nekifeszültem.

- Húzz innen, ha kedves az életed – szóltam ki neki halkan, de az tuti, hogy meghallotta. Legalábbis a fenyegetést a hangomban. Komolyan gyilkolni támadt kedvem, amikor épp az utolsó pillanatban érkezett meg ez a vadbarom, hogy megmentse tőlem Krist.

- Hé, most… mi van? Engedjetek be! – méltatlankodott odakint.

Vetettem egy futó pillantást az ágy felé, és mivel láttam, hogy Kris időközben magához tért annyira, hogy legalább maga elé terítse a pólót – valószínűleg megijedt, azért nem húzta fel rendesen –, úgy döntöttem, a kezembe veszem a dolgok irányítását.

Eltávolodtam úgy tíz centire az ajtótól, de nem engedtem, hogy Tom belásson. Még csak az hiányzott volna, hogy megpillantsa Krist, akinek a bőre alabástromként ragyogott a félhomályban, és ő is megkívánja. Különben sem vettem volna rá mérget, hogy eleve nem bukik rá. De én csak magamnak akartam.

- Ide a kulcsot! – parancsoltam a résen át, melyen kinyújtottam a kezemet. Észrevettem Tom meghökkent ábrázatát, de engedelmesen a tenyerembe pottyantotta, amit kértem. – Kösz. És most menj haza.

Máris a szemeim előtt lebegett, mi vár még rám a továbbiakban, de persze nem tudhattam, hogy mennyire volt hangulatromboló Kristen számára ez az apró közjáték. Amelyet Tom tovább tetézett.

- Csak akkor, ha előbb hazavittem Kristent – akadékoskodott, és megpróbált belesni mögöttem a lakókocsiba.

Elálltam előle a kilátást, és határozottan, bár más szavakkal megismételtem a kérésemet.

- Oké – nézett ekkor végig rajtam. A sötétben nem láthatta a testem még le nem lankadt mivoltát, de azt igen, hogy meglehetősen hiányos öltözékben vagyok. El is vigyorodott rögtön, de aztán rám kacsintott, fennhangon jó éjszakát kívánt, majd megfordult, és elment.

~ ~ ~

Igen, ez lett volna az egyszerűbb verzió. Csak sajnos nem voltam ennyire gyors. Tom pedig sem a kulcsot nem törte bele a zárba véletlenül, sem a kilincset nem rántotta ki a helyéről, hogy mi megmenekülhessünk a hamarosan mindentudó pillantása elől.

A másodperc tört részéig összefonódott a tekintetem az alattam reszkető és pihegő Kris rémületével – én sem voltam nyugodtabb, semmilyen tekintetben. Az ujjaim még mindig karcsú teste mélyén kalandoztak, a mellkasa hevesen süllyedt és emelkedett az enyém alatt, a szívünk pedig egy ritmusban dobbant a torkunk környékén. Nem haboztam: hangulatrombolás ide vagy oda, elkiáltottam magam.

- Tom, húzz a picsába innen! – Szerencsére rögtön kapcsolt, de legalábbis meghallott, mert a kilincset lenyomta ugyan, de nem lökte be az ajtót.

- Miért? Mi folyik odabent? – kérdezte, miközben szót fogadott. Egyelőre.

Ha elmondtam volna neki, éppen milyen helyzetben vagyunk, biztos, hogy nem tágított volna, amíg nem láthatja. Rögtönöznöm kellett. Valami olyasmivel, ami megakadályozza benne, hogy valaha ebben az életben betegye még a lábát a lakókocsimba.

- Vér! Hidd el, hogy nem akarod látni. Megvágtam magam az egyik üveggel és minden csupa vér. Kris most kötözi be a sebem – hadartam gyorsan. A kilincs azonnal visszaállt a normális helyzetébe. Tom nem bírta a vér látványát. Már attól is rosszul lett, ha a saját ujját megbökte valamivel.

Most is mázlim volt: nem nyitotta ki az ajtót. Sőt, a kilincset is elengedte.

Megkönnyebbülten pillantottam Kristenre, aki azonban már nem rám figyelt. Az ajtó felé fordította a tekintetét. A légzése is kezdett normalizálódni. Ezt nem tekintettem túl jó jelnek. Én ugyanis még mindig veszettül kívántam. Féltem, ha túlságosan kijózanodik, másként gondolja majd ezt az egészet.

A továbbiakat nem kellett felsorolnom, hogy mi legyen Tom következő lépése; közölte, hogy a kulcsot a zárban hagyja, aztán lelép, mielőtt kidobná a taccsot már csak a gondolattól is. A hangja egyre távolodott, biztosra vettem, hogy futólépésben távolodik.

Amennyire képtelen volt az egész szituáció, legalább annyira valóságos is. Akárcsak az, hogy még mindig meztelenül simultunk egymáshoz Kristennel, bár érezhetően megváltozott a légkör. Most is izzott, de inkább a feszültségtől: észrevettem, hogy az alattam fekvő csoda már nem az ajtót fikszírozza, miközben az ajkait harapdálja. Hanem engem.

Tomot elfelejtettem, a tény viszont, hogy Kris számára itt a lehetőség a menekülésre, nem töltött el boldogsággal.

- Haza szeretnél menni? – kérdeztem halkan, miután felkészítettem magam arra, hogy igent „mond”, és ezzel vége lesz a varázsnak. Anélkül, hogy igazából elkezdtük volna. Az ujjaimat ennek ellenére egyáltalán nem mertem megmoccantani. Megőrjített a tudat, hogy még mindig érzem a körülöttük feszülő selymes falakat.

A tekintete a számról a szemeim felé vándorolt végig az arcomon, apró kezei, melyek a derekamon és a fenekemen nyugodtak – tovább borzolgatva az érzékeimet –, kissé megrebbentek, és lágyan végigsimított velük a hátamon, és pislogott néhányat, mint aki most ébredne valamiféle álomból. A szemei elbűvöltek. Én személy szerint nem akartam, hogy elmenjen. Vagyis akartam, de ne haza. Semmiképpen ne haza.

- Ha akarod, hazaviszlek – ismételtem meg mégis, bár kissé másként a mondatot, mert az előbb úgy tűnt, a gondolataiból riasztottam.

Most is mintha kissé megrémült volna, de legnagyobb örömömre nem a félelemtől, meg a ráébredéstől, milyen állapotban vagyunk itt még mindig, hanem talán attól, hogy komolyan kérdeztem, mert ezt nem akarja? Pedig dehogy kérdeztem komolyan… Csakis neki akartam jót. A legjobbat persze akkor tehettem volna vele, ha nem engedem el, amíg el nem jön a reggel, de rajta állt a döntés.

Rettegve vártam a válaszát. Amely először meglepett, de kellemesen. Az egyik kezét végighúzta a karomon, míg el nem ért odáig, ahol az ujjaim eltűntek benne. Majd megnedvesítette a száját a nyelvével, és megmoccantotta a csípőjét. Egy halk sóhaj szakadt ki az ajkai közül. Az én lélegzetem elakadt, amint újra megéreztem a teste szorításait az ujjaimon.

Ezek szerint még mindig akarja, amit elkezdtünk, és amit Tom félbeszakított. Akármi is történt az előbb, akarja. Én is akartam, de még mennyire, hogy akartam!

Újra simogatni kezdtem, ő pedig a bőrömbe vájta a körmeit egy másodpercre. A szám milliméternyire közelítette meg közben az ajkait, az ízére vágytam. Alighogy ezt észrevette, kinyitotta az iménti mocorgása közben lehunyt szemeit, és a tekintete rabul ejtette a szívem.

A nyelve óvatosan érintette meg a számat. Türtőztetnem kellett magam, hogy az eddig visszafojtott vágyaim miatt ne támadjak rá vadul, ahogy a testem diktálta volna, hanem gyengéden csókoljam meg. Ez felidézte bennem az első csókunkat ott a lakásán, valamint az azóta történt összes többit is.

Egyre szenvedélyesebbekké váltunk, mire megéreztem, hogy Kris is végigsimít a testemen, egy bizonyos pontom felé haladva. Elakadt addig ziháló lélegzetem, amint ujjaival közrefogta a bezárásunk óta vágyóan lüktető testrészemet. Hát még, amikor simogatni kezdte. El kellett szakadnom édes ajkaitól, hogy levegőt vegyek magamhoz, és önuralmat gyakoroljak.

Őrületes és még soha nem tapasztalt érzés volt, amit velem művelt. Vagyis inkább az, ahogy művelte. Alig érintett, ujjai puhán cikáztak a bőrömön, de már ettől is majdnem elsültem. Főleg, hogy újra felnyögött, amikor elérte az újabb orgazmust, melyet most nem a nyelvemtől, hanem az ujjaimtól kapott.

Teste megremegett, pont, mint akkor, mielőtt Tom megzavarta volna a pillanatot. Hálát adtam minden felsőbb hatalomnak, amiért nem vette el Kristen kedvét a folytatástól. Abba belerokkantam volna életem hátralevő részére. De mivel nem így történt, be akartam végre teljesíteni a vágyainkat.

Előbb azonban végigízleltem Kris nyakának bársonyos bőrét az álláig, majd vissza a kulcscsontjára, hogy aztán a mellbimbói felé vegyem az irányt. A nyelvemmel és a fogaimmal kezdtem őket becézgetni, amire szaggatott sóhajokat kaptam válaszként. A hangulat kimondottan kezdett olyanná válni, mint legrosszabb barátom megjelenése előtt.

Az ujjaimat kihúztam belőle, mire kissé feltolta a csípőjét, mintegy így tiltakozva azellen, hogy megfosztottam a kéjtől. Ő még mindig simogatott, egyre erősebben és határozottabban űzve engem a gyönyör felé. De elvettem magamról a kezét, és saját vágyamat megragadva fel-le mozgattam egy pillanatig teste izzóan lüktető bejáratánál, hogy tökéletesen tisztában legyen vele, mi következik.

Részemről nem volt megállás. Most már az sem érdekelt volna, ha Tom ideáll mellénk egy kamerával, és felveszi az egészet – legalább tiszta emlékeim maradhattak volna erről a hihetetlen éjszakáról. Mintha álmodnék, úgy lebegtem a gyönyör ködjével körülölelten, pedig még nem forrtunk össze.

Egészen addig, míg feljebb nem csúsztam a combjai között, és lassan beléhatoltam. Illetve csak alig pár centit haladtam előre benne, mert Kris a mellkasomra csúsztatta a kezeit, és kissé eltolt magától. Nem értettem, mi a baj, de aztán rájöttem. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne merítkezzem meg benne máris tövig, de minden erőmet összeszedve, komoly erőfeszítések árán kihúzódtam belőle, mialatt súlyos lélegzetvételek közepette a párnát gyűrtem ráncosra a feje mellett, majd a szemeibe néztem.

Kérdőn. Aztán egy hang azt súgta, hogy nem ártana gondolnom a védekezésre. Majdnem káromkodtam egy cifrát, de volt egy olyan érzésem, hogy Kristen nem díjazná, ha a szigorúan egyetlen szerelmes éjszaka, melyet engedélyezett nekem, nem maradna következmények nélkül.

- Egy pillanat – sziszegtem a fogaim között, majd hatalmas kínok között leszálltam róla, és az egyik közelben levő táskámba nyúltam, hátha akad benne egy-két óvszer. Tom rendszeresen felszerelt engem is gumival hasonló esetekre – csak azt felejtette el mindig, hogy nem vagyok híve a hasonló eseteknek. Ez az éj egészen más kategóriát képezett.

Szerencsém volt: három bontatlan csomagocskát is találtam a táska zsebében. Nem érdekelt, vajon lejárt-e már a szavatosságuk – gyanítottam, hogy ez igencsak esélyes –, most már csak arra tudtam gondolni, milyen lesz, ha Kristen teste végre magába ölel.

Két pillanat alatt felhúztam magamra a védekező eszközt, majd visszahelyezkedtem a rám várakozó nő lábai közé, melyeket azonnal a derekam köré kulcsolt, és olyan hevesen rántott magába, hogy észhez térni sem volt időm.

Felnyögött, majd a fenekembe vájta a körmeit, így késztetett mozdulatlanságra. A szűksége a poklot is megjáratta velem. Olyan fenomenális érzések járták át a testem, hogy nem sok időt jósoltam magamnak, mielőtt végem lesz, de az egész lényemet türelemre intettem, és valahol még örültem is annak, hogy nem mozgunk. Így könnyebb volt visszatartanom a máris kitörni készülő élvezetemet.

Újra végigsimítottam a számmal Kristen ajkain, majd nyelvemmel az övé után kutattam. Szenvedélyes csókunk közben éreztem, hogy a körmei már a derekamon haladnak egyre feljebb. Engedélyt kaptam ezzel arra, hogy tovább menjek. Kristen a sokadig nyögésével örvendeztetett meg, mikor megmozdítottam a csípőmet. Leírhatatlan élmény volt újra visszatérni belé, miután szinte teljesen kihúzódtam.

Lassan kezdtem mozogni benne, továbbra is borzasztóan szűknek találtam. A tekintete elhomályosult a vágytól, és az én elmémre is átláthatatlan fellegek borultak. Már csak egy dologra tudtam koncentrálni: neki örömet szerezni – ez villogott az agyamban.

Egyik kezemmel simogatni kezdtem a melleit, csókunkat sem szakítottam félbe, miközben a mozgásom egyre intenzívebbé és mélyebbé vált. Egész testemben remegtem, épp úgy, mint Kris alattam. Súlyos levegővételeink zaja betöltötte a szűk teret, szenvedélyünk illata szállt a levegőben, tovább borzolva ezzel az érzékeinket.

Ujjaim kőkeményre izgatták a mellbimbóit, majd a hasán át a lábai közé csúsztattam a kezem. A nyögésén már nem csodálkoztam, mikor elértem a legérzékenyebb és egyben legduzzadtabb pontocskáját, igen közel ahhoz, ahol éppen lendületesen újra és újra tövig belétemetkeztem.

Nem bírtam volna már abbahagyni, még akkor sem, ha ő maga kér erre. De szerencsére nem kért, tán eszébe sem jutott hasonló. A tenyeremre támaszkodva kissé felemelkedtem, úgy figyeltem az arcán végighullámzó gyönyöröket. Kris mindenütt simogatott, ahol csak ért, miáltal egyre közeledett a végső pillanat, legalábbis, ami engem illetett. Mégis őt szerettem volna előbb a csúcsra juttatni, ezért fokoztam a csípő sebességét, valamint ujjaim munkáját is.

Pár pillanatba került csupán, hogy Kristen teste ívbe feszüljön, felkínálva így ajkaimnak rózsás mellbimbóit. Azonnal lecsaptam az egyikre, majd még pont volt időm a nyakán át ismét a szája felé közelíteni a nyelvemmel, és megcsókolni őt ugyanabban a pillanatban, mikor elélveztem. Csillagokat láttam a gyönyörtől, és úgy éreztem, valami hasonló lehet az, amikor meghalsz, és a mennyországba kerülsz.

Még nem szálltam ki belőle. Csókunkat a rajtunk végighullámzó utórezgések kísérték. Kris hasonlóan kimerültnek látszott, így magamhoz öleltem, és továbbra is egybe forrva élveztem tovább a pillanatot. Ilyen élményben még sosem volt részem ezelőtt. Azt nem tudhattam – és bosszantó módon meg sem tudakolhattam –, hogy vajon ő is ennyire utánozhatatlannak érezte-e, de reménykedtem benne, hogy így van.

Mikor a légzésünk valamelyest a normál szinte állt, lassan kihúzódtam belőle, de a vágyaim még nem lankadtak. Ezt ő is észrevette és elmosolyodott, majd értem nyúlt, de én megint csak őt akartam extázisba sodorni, úgyhogy lassan végigcsókoltam a testét, a szájától kiindulva egészen a bokájáig. Folyamatos sóhajokat hallgathattam közben, majd mikor combjai belső feléhez értem a nyelvemmel, remegni is kezdett.

Tudtam, hogy az ő íze lesz ezentúl a kedvencem, bár elszomorított az, amiben előtte megegyeztünk. Csak ez az éjszaka, nem több. Összeszorult a szívem. Én többet akartam. Most, hogy nemcsak belekóstolhattam a mámorba, amit nyújtani volt képes, hanem egyszer már jól is lakhattam vele, az éhségem újból feltámadt, és repetáért üvöltött.

A nyelvemmel óvatosan érintettem meg Kris szemérmének lágy, húsos redőit, majd az apró gombocskát, mellyel olyan reakciókat csikartam ki belőle, amik arra késztették, hogy a hajamba túrva húzzon magához még közelebb. Élvezettel lakmároztam a belőle csorduló nedvességből.

Közben oda sem nézve cseréltem ki magamon az óvszert egy másikra, majd Kristen kéjes nyöszörgésének dallamától kísérten feltérdeltem a lábai között, a csípőjét megemeltem, és a nyelvem helyett újra vágyakozó gerjedelmem küldtem a teste legmélyére. Minden eddiginél szélesebbre tárta a lábait, így olyan érzéseket keltett bennem, mintha maximálisan egyek volnánk.

Tudtam, hogy ezt az éjszakát nem felejtem el, ameddig élek. Sőt, tán még a sírban is kísérteni fog. Nem is volt más kívánságom, ez tökéletes szellemlétnek tűnt. Pillanatnyilag viszont még éltem. Nagyon is. Ő szintén.

Végighordoztam a tekintetemet karcsú testén, melyen mintha hangszeren zenéltem volna, és biztos voltam benne – annyira, hogy végig sem kellett gondolnom –, ilyen boldogságot még sosem tudhattam a magaménak. Fogalmam sem volt, mi ez, ami éppen történik velem, de a gyomrom megremegett, és mintha különváltam volna a testemtől. Amely tovább élvezte – nem is akárhogyan – egyre gyorsuló tempónkat, mellyel ismét a mennyország irányába szárnyaltunk.

A gyönyör hangos nyögések között szakadt ki belőlem, Kris pedig ugyanazon pillanatban dermedt meg. Ismét a teste fölé borulva hajoltam az ajkaira, hogy csillapítsa velük a szomjamat. Túl rég kaptam már az ízéből, de még akartam. Ő azonban egyre fáradtabbnak látszott.

Hogy ne nyomjam össze teljesen, kelletlenül megint elhagytam a testét, és némi ügyeskedéssel sikerült úgy megfordulnom vele a keskeny ágyon, hogy ne zuhanjunk le róla. A második óvszer az előző mellett landolt a sarokban, úgy gondoltam, hogy majd reggel eltakarítom onnan, de most nem akartam elmozdulni a tündér mellől, akit a karjaimban tartottam.

Verejtéktől nedves testünk izgatóan egymáshoz tapadt, s mivel most ő volt nyerőbb – szabadabb – helyzetben fölöttem, ki is használta az erőfölényét, és elkezdte csókokkal borítani a nyakam. A mellkasomra is jutott belőlük, míg keze lejjebb járt, ismételten élesztgetve a vágyaimat. Borzasztó hatásosan csinálta. Már nem is emlékeztem rá, milyen nem felizgultnak lenni. De aztán felemelkedett rólam, sőt, az ágyról is.

Olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam. Már nem volt sem rajtam, sem mellettem. Értetlenül figyeltem, ahogy távolabb lép, de aztán megláttam, hogy csak újabb két sörért ment a hűtőhöz. Majdnem kimondtam, hogy hoztam volna én, hogyha szomjas, csak szólnia kellett volna, de rájöttem, hogy a némasága – a szeretkezés közben ösztönösen feltörő nyögésektől eltekintve – még mindig akadályt jelent kettőnk között. De semmiképpen nem leküzdhetetlent.

Elvettem az üveget, amelyet felém nyújtott, én pedig a cigimért hajoltam az ágy végébe. Őt is megkínáltam. Most már nem köhögött tőle.

Kristen a karjaimba bújt, ültömben öleltem magamhoz. Megint eszembe jutott az a gondolat, miszerint ő nem akar folytatást. Ez ismét szívszorítást okozott, de tiszteletben akartam tartani a kívánságát. Legalábbis ezzel áltattam magam. A lelkem mélyén azonban tudtam, hogy nem fogom ezt szimplán ennyiben hagyni. Nem lehet ennyivel vége!

Kris sóhajtott egy aprót, majd eloltotta a cigije végét, kortyolt még egyet a sörből, az üveget a földre tette, négykézlábra állt velem szemben az ágyon, és kihívó tekintettel pillantott végig rajtam. Voltak sejtéseim, mit tervez, és nem is tévedtem. Csakhogy én még cigiztem. És mivel egyre céltudatosabban közeledett, esélyem sem volt eloltani. Megmentett: ő vette ki a kezemből, és nyomta a hamutartóba. Az üveget még épp időben biztonságba bírtam helyezni a földön, mielőtt nekiállt volna a kínzásomnak, mely máris megbizseregtette a véremet.

Pici kezeivel mindenfelé simogatott, persze kihagyta azt a pontomat, mely fájdalmasan meredezni kezdett a gondolattól, amely következni fog. A tiltakozás szó az összes szinonimájával együtt kiszorult a szótáramból. Főleg, mikor az ajkait is megéreztem magamon. Illetve először csak a combomon. Cselesen ki is kerülte a lényeget, a csípőmön haladt egyre feljebb a hasam irányába, majd a mellkasomat hintette be velük.

Közben sikerült úgy fölém helyezkednie, hogy egyetlen mozdulatba telt volna csupán magamra húznom őt, de az utolsó darab óvszerről nem akartam elfeledkezni. Halkan figyelmeztettem is, hogy mielőtt elvesztenénk a fejünket, gondoljunk az esetleges következményekre, mire kissé hátrahajolt – a lágy lámpafény aranyra színezte az amúgy sápadt bőrét, megcsillantva rajta egy-két verejtékcseppet, melyet a nyelvemmel ittam fel róla, alighogy felülve visszahúztam magamhoz.

- Kristen… – suttogtam a nevét. Erre a szemembe nézett, de nem kérdést olvastam ki belőle, hanem magát a választ: neki sem közömbös mindaz, ami most történik. Reménykedni kezdtem. Talán, mire eljön a reggel, meggondolja magát ezt az egy éjszakás dolgot tekintve.

Egy pillanatra visszafokozódott a már ismerős szenvedély a pár órával ezelőtti óvatossá. Kris felém közelített az ajkaival, és megcsókolt – pont, mint az elején. A különbséget csupán az adta, hogy immár meztelenül simultunk egymáshoz, de olyan közel, hogy meg sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy érezzem a testét mindenütt hozzám érni.

Féktelen öröm járt át, miközben egyre igézőbben faltuk egymás ajkait és nyelvét, majd meghallottam az utolsó zacskó szakadását. Hagytam, hogy Kris hanyatt döntsön. Elképesztően izgatóan simogatta fel rám az óvszert, majd végighúzta rajtam párszor az ujjait, és aztán a csípőm két oldalára térdelve magába vezetett.

A derekába markolva segítettem magamat teljesen eltüntetni benne. Csillogó szemeibe néztem, melyekkel a testemet pásztázta végig többször. Szinte elbizonytalanodtam a tekintetétől, és már csupán remélni mertem, hogy tetszem neki. Aztán lehülyéztem magam gondolatban: nem engedett volna idáig eljutni, ha nem így volna.

Ezen felvidulva eleresztettem a csípőjét, hogy a mellkasomra támaszkodva mozogni engedjem. Mozgott is. A teste egy macska kecsességével ringatózott fölöttem, de olyan lassan, hogy az eszméletvesztést is majdnem megismertem személyesen.

Kezeimmel a mellei felé közelítettem, aztán az egyiket mégis inkább ellenkező irányba indítottam. Bár teljesen kitöltöttem a bensőjét, mégis érezni akartam, ahol beléhatolok. A bőrömbe mart, mikor megérintettem ott, ahol az érzékei pillanatnyilag összesűrűsödtek, de nem hagyta abba a mozgást. Inkább felgyorsított.

Hangos sóhajaink és nyögéseink összekeveredtek. Megint felültem, és a fenekénél fogva segítettem a minél sebesebb mozgásban. A gyönyört az ő csúcsra érkezésének hangja hozta meg a számomra. Megtartottam karjaimba omló testét, majd megvártam, míg kellően magához tér az iménti kábulatból. Ez nekem sem ment könnyen, de nem siettettem.

Újabb korty sörökkel csillapítottunk le felforrt vérünket, majd a – legnagyobb sajnálatomra – utolsó darab óvszert is a többi közé hajítva magammal húztam őt, ahogy elfeküdtem az ágyon.

Szerettem volna megkérni rá, hogy ne hagyjuk ezt ennyiben, mert ha két ember ilyen tökéletesen kiegészíti egymást, akkor vétek lenne elszalasztani a lehetőséget egy esetlegesen hosszabbtávú kapcsolatra, de nem akartam rombolni a pillant varázsát. Semmivel. Hátha mégis elutasít. Így inkább hallgattam.

Boldog voltam, hogy kedvesem még mindig hozzám simul, szinte bújik a karjaimba, miközben lágy cirógatások kísérik a pihenés pillanatait. Néhány órája még remélni sem mertem hasonlót, bár minden vágyam ez volt, amit végre megtettünk. És most… újra ideges voltam, de ez most másféle volt. Mintha egy tál édességet tennének le valaki elé, aki megveszik érte, de közölnék vele, mennyi ideje van falatozni belőle, mert aztán úgyis elveszik tőle. A mi esetünkben ő lehetett volna az, aki elveszi előlem az édességet: önmagát. És lassan lejárt az idő, ameddig még az enyém lehet. Pont ezt akartam elkerülni, de a továbbiak tisztázásával meg akartam várni a reggelt.

Amely túl hamar eljött. Miután egymást ölelve elszenderedtünk, álmomban átéltem az elmúlt órák csodáit, de a szemeimet kinyitva most átkozni kezdtem a fényeket, melyek bevilágítottak az ablak résein. Egyedül voltam. Kristen egy takarót terített rám, amiért hálás voltam ugyan, de most ledobtam magamról, és egy farmert magamra kapva a keresésére indultam.

Rettegtem attól, hogy mivel a kulcs már a mi tulajdonunkban volt, esetleg megszökött előlem. De szerencsére tévedtem. A fürdőben volt, és épp a blúzát gombolgatta. Nem örültem neki, hogy máris menni készül. Szerettem volna, ha még marad, hogy… Magam sem tudtam, mit vártam tőle az elmúlt éjszaka után pontosan, de azt biztosan nem, hogy rögtön lelépjen, ahogy megkaptuk, amit akartunk.

- Szia – köszöntem neki halkan, mire felém fordult, megeresztett egy langyos mosolyt, majd a tükörbe pillantva rendezgetni kezdte a frizuráját. Nem tetszett a viselkedése. Nem tetszett, hogy ennyire semmibe vesz. Sőt, kifejezetten rosszul esett. Eddig én igyekeztem mielőbb eltűnni a színről, ha olyan nővel volt dolgom, akiből nem kértem többet, de… ez a fordított szituáció kifejezetten irritált.

A fürdőszoba nem két személyre lett tervezve, de én akkor is beléptem mögé, és a kezeimet a derekára csúsztatva magamhoz húztam a testét. Puszikkal borítottam be a vállát, és a nyakát, de megmerevedett a karjaimban. Aztán megfogta a kezem, és kibontakozott az ölelésemből.

Megdöbbentem, mikor egyszerűen fogta magát, és a szobába ment. Csak úgy itthagyott? Nem tértem magamhoz a csalódottságtól, miközben utána mentem. Megkönnyebbültem viszont attól, amit láttam: csupán az előzőleg használt füzetkét vette magához, és írt bele valamit.

Közelebb léptem, és a lakókocsi falának dőlve, zsebre tett kézzel vártam, mit akar nekem „mondani”. Közben visszaidéztem a nyögéseit, melyek egy életre belém ivódtak, és a testem is rögtön reagált az emlékekre.

Aztán fel kellett ébrednem. Mindenféle tekintetben. Lesápadtam attól, amit Kris közölt velem.

Az éjszaka csodálatos volt, köszönöm szépen, sosem fogom elfelejteni. De a folytatás tekintve… Zárjuk le itt és most, amíg még meg tudjuk ezt tenni bonyodalommentesen.

- Mi? – kérdeztem fennhangon. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy…? – akartam megbizonyosodni róla, hogy rosszul értelmeztem a sorokat. Krisre nézve azonban elég határozott választ kaptam: vetett rám egy szomorkás, vagy inkább kínos mosolyt. – Miért? – nyögtem.

Újra a papír fölé hajolt, és megint írni kezdett. Félve vettem el tőle.

Egyrészt mert még alig ismerjük egymást. Lefeküdtünk, jó volt, de ez nem szerelem, Rob. – Belesajdult a szívem a soraiba. – Másrészt pedig, ha csak a szenvedélyre alapozunk, eleve halálra van ítélve az egész. – Ez ellen remekül tudtam volna érvelni, csak sajnos igaza volt. Részemről volt valamiféle érzelmi töltet, bár még nem volt időm értelmezni, hogy mi is az pontosan, de ha ő nem… – Emellett még ezer ok van, amiért nem lehetünk „egy pár”. Jobb lesz ez így. Őrizzük meg az emlékeinkben az elmúlt éjszakát egy gyönyörű álomként, és ennyi.

Megvárta, amíg végigolvasom, és futólag rápillantok, majd ismét a papírra, csak utána lépett oda hozzám. Nem bírtam ránézni. Még sosem éreztem magam így. Mintha… nemcsak kihasználtak volna, hanem a földbe tiporták volna az önérzetemet. Nem láttam kiutat. Ha ő ezt akarja, akkor tiszteletben kellene tartanom a kérését, amennyiben úriember vagyok. Csakhogy én nem voltam az.

Mikor az arcomra simította a tenyerét, és lábujjhegyre állt, hogy egy búcsúcsókot adjon, hevesen magamhoz rántottam, és minden szenvedélyemmel – melyet az éjszaka alaposan megismerhetett – csókoltam meg, de úgy, hogy levegő után kellett kapkodnia mindkettőnknek, mikor végül elengedtem.

Kris kissé zavartnak tűnt ettől, úgyhogy megpróbáltam hatni rá.

- Kérlek, gondold meg magad – szóltam hozzá halkan.

Egy végtelen másodpercig a szemembe nézett, de mielőtt felelhetett volna, dörömböltek az ajtón.

- Hé, haver, még mindig folyik a véred? Mert akkor nem megyek be. – Tom. Már megint Tom.

Kristen is felismerte a hangját. Az ajtó felé pillantott, majd vissza rám, enyhén megrázta a fejét, mintegy választ adva az előbbi kérésemre, majd kibontakozott a karjaimból, és a táskáját magához véve az ajtóhoz lépett. Hátra sem nézett, úgy nyitotta ki, és lépett ki rajta.

Láttam, hogy Tom meghökken, és kábán utána bámul. Ahogy én is. Fogalmam sem volt, mit fogok most tenni, de volt a közelemben valaki, akinek amúgy is el szerettem volna látni a baját.

- Gyere csak be! – Reméltem, hogy a hangszínem nem hagy neki kétséget afelől, mennyire vagyok rá dühös. Holott nem kellett volna annak lennem. Tulajdonképpen ő segített hozzá, hogy életem legfantasztikusabb éjszakáját tölthettem el álmaim nőjével.

Mire belépett, elpárolgott a haragom. Szótlanul a hűtőhöz léptem, és kivettem egy sört.

- Mi történt, hol a sérülésed? – nézett végig rajtam, de elharapta a mondat végét, amint rájött, hogy nem arról volt itt szó az éjszaka közepén. A szava is elakadt. – Csak nem… te meg… Kristen? Hú, apám, gerincre vágtad? – Nem tetszett, ahogy beszél.

- Kussolj! – néztem rá egy pillanatra, de nem állt le.

- Úristen! Ha én ezt tudtam volna, egy hétig nem jövök vissza, nemhogy éjszaka… Basszus. Gondolom, éppen témában voltatok, amikor visszajöttem. Mesélj, milyen volt? – ült le az ágyra, ahol nemrég még Krist öleltem, és várakozásteljes vigyorral nézett végig rajtam. Aztán kiszúrta a sarokban a használt óvszerkupacot. – Látom, nem unatkoztatok…

Szóra sem méltattam, bár szívesen behúztam volna neki egyet, de fontosabb dolgom is akadt: kitalálni, hogyan győzzem meg Kristent, hogy nekünk ez a csak-egy-éjszaka-volt-és-semmi-több nem fog menni. Igenis többet akartam.

A fürdőbe zárkóztam, hogy lezuhanyozzam, mert tudtam, hogy ha már Tom itt van, akkor hamarosan az egész telep tele lesz emberekkel, és kezdődhet a mai őrület. Nem vártam, mert ez azt jelentette, hogy nem lesz módom megkeresni Krist, és beszélni vele. A zuhany alatt arra gondoltam, hogy talán kellene neki adnom egy kis időt. Igen. De csak estig mondjuk… Addigra hátha ő is rájön, hogy hülyeséget kért, mert teljesíthetetlen.

(Kristen)

Szerencsére korábban ébredtem, mint Rob, így volt időm gondolkodni. A karjaiban heverve furcsán biztonságban éreztem magam. És az elmúlt éjszakára visszagondolva… Ilyesmi még sosem történt velem a múltban. Elég volt megérintenie vagy megcsókolnia ahhoz, hogy lángra lobbanjak. Tudtam, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni. Valamint azt is, hogy nem ismétlődhet meg.

Fogalmam sem volt róla, mi történik velem, csak abban voltam biztos, hogy megijesztenek ezek az érzések. Vagy inkább valami rosszat idéznek elő a jövőre vonatkozólag. És itt már rég nem arra gondoltam, ami egy kezdődő kapcsolat természetes velejárója – félelem, hogy talán nem felelünk meg a másiknak; a szerelem szappanbuborékként való szétpukkanása; csalódás, és hasonlók –, hanem arra, hogy mi fogja mindezt megakadályozni. Jobban mondva ki.

Bármennyire szerettem volna és próbáltam, három éve volt egy olyan része az életemnek, amely megakadályozta, hogy szabadon szerethessek. Persze a némaságom miatt amúgy sem lett volna annyi normális lehetőségem, mint egy egészséges embernek, de akárhány mégis egy szikrányi lehetőségem lett volna kitörni ebből a börtönből, valami mindig visszarántott a valóságba, így most már inkább nem is akartam kísérletezni vele, hogy hátha ezúttal más lesz.

A balesetem során nem csupán a hangomat vesztettem el, hanem a reményem is meghalt, hogy esélyem lehet valaha a boldogságra. A némasággal ugyan még megbirkóztam volna, de tartottam tőle, hogy újra felbukkan a rémálmom, és pokollá teszi az életemet. Nem akartam, hogy a tudomására jusson, van valakim, mert bár Robot közelebb éreztem magamhoz, mint eddig bárkit, épp ezért nem akartam őt kitenni a veszélynek. Emellett ő sem akart többet – legalábbis eleinte –, mint egyetlen mámornyi együttlétet. Három lett belőle. Megkapta. És én is.

Mindezen okok miatt döntöttem úgy, hogy közölni fogom vele, részemről továbbra is fennáll az, hogy maradjunk meg ennél az éjszakánál, és ezt megőrizve az emlékeinkben lépjünk tovább. Amíg nem késő.

Reméltem, hogy még nem késő. Én megtanultam uralkodni az érzéseimen, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fogja észrevenni, milyen sokat jelent a számomra, ami történt, de mivel a szótlanság világába zártan volt időm megismerni az emberek ki nem mondott gondolatait a tetteiken keresztül, rajta már közben is észrevettem, hogy nem fog megelégedni egyetlen éjszakával, akármit is próbált meg elhitetni velem, még mielőtt egymásba gabalyodtunk.

Hibának mégsem neveztem volna. Egyetlen pillanatig sem bántam meg, hogy így alakult, de pontot kellett raknom a végére. Óvatosan kibújtam éji kedvesem karjaiból, de rögtön meg is borzongtam a hűs levegőtől, ami nélküle ért. Ez szintén józanító hatással volt rám. Hiába kezdtem el érezni valamit iránta, véget ért az álom, amelyből most fel kellett ébrednem. Így lesz a legjobb – de főleg a legbiztonságosabb mindkettőnknek.

Fogtam a szenvedélyünk hevében padlóra küldött takarót, Robra terítettem, majd a fürdőbe mentem a ruháimért. Szívesen lezuhanyoztam volna, hogy lemossam a még mindig rajtam bizsergő érintéseket, de féltem, hogy felkelne a zuhanyzajra, utánam jönne, és minden kettőnkkel kapcsolatos elhatározásom labilis kártyavárként omlana össze. Ezért csupán megmosakodtam, kölcsönvettem Rob fogkeféjét meg fésűjét, aztán felöltöztem, hogy legalább az éjszaka következtében továbbra is érzékeny pontjaim védve legyenek a pillantásaitól, amikor majd felébresztem.

Erre viszont már nem került sor: pont a blúzomat gomboltam, mikor megjelent a fürdő ajtajában. Aztán a helyszűke ellenére belépett mögém, és átölelt. A tükörben figyeltem, ahogy csókokkal borítja a nyakam, valamint a vállam, de ahelyett, hogy elengedtem volna magam, kimenekültem a fürdőből, hogy mielőbb túlessünk a nehezén.

Persze tévedtem, amikor azt hittem, az olyan egyszerű lesz. Nemcsak Rob nehezítette meg, az én szívem is furcsa ritmust vett fel, mikor mondhatni „szakítottam” vele. De megtettem. Láttam rajta, hogy nem fogja annyiban hagyni, ezért egy utolsó csókot még engedélyeztem magamnak. Amely azonban rögtön az éj gyönyöreit idézte az emlékeimbe.

Alig kaptam levegőt, miután elszakadtunk egymástól. És már majdnem eljutottam arra a szintre, hogy akármit is hozzon a jövő, visszavonok mindent, mert ezért a pasiért megéri kockáztatni, amikor valaki bekopogott, majd meg is szólalt. Éjszaka legszívesebben felnégyeltem volna Tomot, amiért egy gyönyörű pillanatban tört ránk, most mégis megörültem neki.

Kimenekültem a lakókocsiból, és a sajátom felé vettem az irányt. Hevesen dobogó szívvel csuktam be magam mögött az ajtót, és abban reménykedtem, hogy ma már nem futok össze Robbal. Szerencsém lett. Olyannyira zsúfolt programjuk volt a színészeknek, hogy nem kellett erőlködnöm, ha nem akartam az útjába akadni. Egész álló nap Staceyvel voltak egy ágyban. Furcsa érzések jártak át, mikor megtudtam, hogy éppen szexjeleneteket vesznek egész délelőtt és még a fél délután során is. A féltékenységhez hasonló marhaságot mégis kizártam az elmémből, és a saját dolgommal törődtem a továbbiakban. De még így is állandóan eszembe jutott az érintése, a csókja, és… minden más is.

Délután beszéltem Kate-tel, hogy szeretnék valamivel korábban elmenni, mert egyre nehezebben bírtam már itt lenni a közelében – mégy így is, hogy nem találkoztunk –, így kivédtem annak a lehetőségét, hogy esetleg a forgatás végén fussak össze vele – bár alig akadt perc, amelyben száműzni tudtam volna őt a gondolataimból.

Hazaérve újra biztonságban éreztem magam. Étvágyam nem volt, úgyhogy inkább bezárkóztam a műtermembe, és egy lágy zene háttérkíséretével festeni kezdtem. Ez volt az, ami mindig lenyugtatott, ha gondjaim akadtak. Most pedig volt bőven. Azaz csak egy. Egy igen jelentős. Akit nem tudtam kitörölni az agyamból, akárhogyan is próbálkoztam. A nyugalmat sem tudtam magamra erőltetni, önként pedig nem jött.

Éjfél lehetett, mire feladtam a kilátástalan kísérletezgetést, és úgy döntöttem, megpróbálok aludni, hátha az könnyít a lelkemen. A forgatásnak már rég vége volt, de Rob nem jött el hozzám, hogy a kapcsolatunk folytatásáról győzködjön – holott titkon azt reméltem, hogy tényleg jól sejtettem, és jelentett neki valamit az elmúlt éjszaka, a távolléte azonban ennek az ellentettjéről tanúskodott –, amire nem számítottam viszont, az persze bekövetkezett.

Épp végeztem a zuhanyzással, amikor csengettek. Magamra kaptam egy köntöst, majd remegő lábakkal siettem a bejárathoz, és bár komolyan gondoltam, hogy semmit nem folytatok vele a jövőben, alig vártam, hogy legalább láthassam. Ki sem pillantottam a kukucskálón, annyira kapkodtam kinyitni az ajtót, de amint kitártam, csalódnom kellett.

Nem Rob állt ott. Hanem valaki más. Ennek ellenére mosolyt kényszerítettem az arcomra...