20. fejezet

Üdv! :)

Nem tudom, mit mondjak, leginkább semmit, olvassatok :D
Pussz,
Szil

20. fejezet (Rob)

Karácsony első napján boldogan ébredtem, úgy éreztem, a tökéletes ajándék a karjaimban fekszik. És az élettől kaptam. El sem akartam engedni soha többé! Azt meg főleg nem akartam, hogy egy őrült válasszon szét bennünket.

Ösztönösen is közelebb húztam magamhoz Krist, mintha a veszély jelen volna, pedig szerencsére Amerikában volt. Szívem szerint itt maradtam volna vele Londonban, de a forgatásra nekem is vissza kellett mennem. Pár napunk maradt már csak. Ezalatt még legalább egy családlátogatást terveztem, meg egy beszélgetést Lizzyvel. De ezeknek a mikorja Kristől függött.

Kristől, aki éppen megmoccant álmában – vagy lehet, hogy ébredezett? – és a mellkasomról legördülve hanyatt a saját, eddig használaton kívüli párnájára feküdt. Fáztam nélküle, így az oldalamra fekve felé fordultam, és mellé könyökölve gyönyörködtem benne. Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, amiért alvás közben kifigyelem, de a látvány kárpótolt a bűntudatomért. A takaró sajnos a mellei fölött ért véget, így egyelőre az arcával kellett beérnem, valamint a bal kezével, mely a feje mellett pihent a párnán és megcsillant rajta a gyűrű.

Egy őrült pillanatig szabadon engedtem a szívem és azt képzeltem, hogy a menyasszonyom. Az egész lényem repesni kezdett a boldogságtól, de mivel ez nem volt igaz, inkább visszarántottam magam a földre, mielőtt túl messzire szállnék, és fájdalmas lenne a landolás. Örültem, hogy elfogadta, ráadásul nemcsak a szüleim miatt – hisz simán levehette volna, amikor eljöttünk tőlük –, hanem miattam is. Ezzel pedig végtelenül boldoggá tett. Főleg, mikor előző este elárulta, hogy már csak az orvos utasításai miatt tart távolságot tőlem, nem azért, amivel megbántottam.

Aljas dolog volt már csak rákérdeznem is, hogy igazat mondott-e az a rohadék… Kris túl tiszta és őszinte volt ahhoz, hogy ilyesmire képes legyen. Emellett született színésznek kellett volna lennie ahhoz, hogy eljátssza előttem mindazt, amit a volt pasija állított. De hogy honnan tudott meg mindent? Reméltem, hogy Cam hamar kideríti, mi folyik itt. Addig viszont nem akartam rajta törni a fejem.

Szerencsére az ép kezem volt felül, így különösebb mocorgás nélkül elkezdhettem a tervem kivitelezését. Felemeltem a karomat, és elsőként szerelmem arcát cirógattam végig. Aztán a haját a füle mögé simítottam – mindezt olyan alaposan, hogy véletlenül se ébresszem fel.

Nem bírtam ki, hogy a nyaka így szabaddá vált bőrét ne hintsem tele csókokkal, merészen még a nyelvemet is végighúztam a kulcscsontján, közben pedig derékig megszabadítottam a takarótól. Esélyes volt, hogy bármelyik pillanatban felriad, de az éjjel történtek fényében nem hittem, hogy haragudni fog, ha tovább megyek.

A hozzám közelebb eső mellbimbóját vettem ekkor célba a nyelvemmel. Még oda sem értem, de már megkeményedett, ahogy a másik is, melyet az ujjammal cirógattam körbe. Ezt is merevre szívogattam, majd a fogaim közé vettem, mire megkaptam az első nyögést.

Az arcára pillantottam, de még aludt. A kezem pedig elindult a takaró alatti tájakra. Izgalmas volt így ébresztgetni, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhetett, főleg, amikor a hasa aljához értem. Meg is álltam egy pillanatra, de mivel a testem egy ideje már mereven követelte a magáét, nem haboztam enyhén szétnyílt combjai közé dugni az ujjaimat.

Amint még szélesebbre tárta őket, könnyedén eltűntethettem volna a forró szirmok között akármennyit, de elsietni nem akartam, úgyhogy egyelőre kívül részesítettem óvatos kényeztetésben. Ezzel is sikerült elérnem, hogy Kris teste megfeszüljön a csókjaim alatt, majd a keze elinduljon a takaró alatt, és megérintse fájóan vágyódó szervemet.

Már ebből sejtettem, hogy ébren van, így felfelé haladtam rajta a számmal, és a nyaka ívét követve eljutottam mosolyra húzódó szájáig. Mielőtt megcsókoltam volna, a szemeibe néztem, amik kissé még álmosak voltak, de máris szenvedélyt csillogtak felém.

- Jó reggelt – suttogtam, és egyetlen rövid pillanatra a testébe mélyesztettem az egyik ujjam. Az ő köszönése sóhajba fúlt, de a kezét ekkorra felemelte, és a tarkómra csúsztatva magához rántott. Ajkai azonnal elnyíltak a nyelvem előtt, szüntelenül kóstolgattuk egymást, miközben kezeink sem maradtak tétlenek – egyre hevesebben mozogva a másikon igyekeztünk gyönyört nyújtani. A végső azonban még hátra volt.

Addig is hagytam, hogy Kris megforduljon, azaz felém forduljon a karjaimban, majd a lábát a csípőmre helyezve nyíljon meg nekem még jobban. Egyre erősebben perzselt a tűz, ami belőle áradt, nedvesen szétnyíló szirmai minden kétséget kizáróan csak egyre vágytak, ahogy ő maga is. Addig ügyeskedett, és addig húzódott közel hozzám, míg már csak egyetlen mozdulat kellett volna, hogy eggyé váljunk.

Meg is történt. Amint kivettem belőle az ujjaimat, ő célirányosan húzott magába, majd tovább csókolva engem hanyatt döntött, hogy teljesen magába bírjon fogadni. Ezután viszont megállt, és végignézett a felsőtestemen.

- Mi az? – kérdeztem ijedten, mert a tekintetéből egy pillanatra kizökkent a vágy.

- Semmi – rázta a fejét könnybe lábadt szemekkel, és fölém hajolva újra elvarázsolt a csókja. Ezután a nyakamat harapdálta végig, a csípője pedig mozogni kezdett. Őrjítően lassan…

Borzasztó tehetetlennek éreztem magam, hogy csak fél kezemet bírom használni, de az ép tenyeremet így is a melleire simítottam, majd a derekára, hogy hevesebb mozgásra késztessem, de mivel ő irányított, meg kellett adnom magam. És ő lassan akarta.

Más trükkhöz kellett folyamodnom, hogy elveszítse a fejét, ennek érdekében pedig a lábai közé nyúltam. Az ujjaim azonnal ráakadtak duzzadtan vágyakozó pontjára, és felsikkantott, mikor dörzsölgetni kezdtem. A combjai szorosan ölelték a csípőmet, ő pedig csókunkat félbehagyva felemelkedett, és kissé hátradőlt, tökéletes rálátást kínálva nekem minden izgató porcikájára.

Csakhogy én a ízlelni is akartam, nemcsak látni mindezt, úgyhogy felültem, mire szerelmem a nyakam köré fonta a karjait, és tovább hajszolt bennünket a mennyek felé. A hátán végigsimítva magamhoz szorítottam, majd a vállánál fogva elhúztam magamtól, hogy a nyakát is megkóstolhassam. A nyelvem alatt szaporán lüktetett a vér az ereiben, pont olyan sebesen, ahogy ölünk időről időre egymásba olvadt.

Kris teste egyre jobban reszketett a kezeim közt, a ritmus pedig, melyet diktált, engem is egyre közelebb sodort a beteljesüléshez. A körmeit még éreztem a bőrömbe vájni, majd a nevemet hallottam az ajkairól felszállni sikoly formában, mire nekem is végem volt. A kontrollomat rég elvesztettem, és a vállába harapva adtam át magam a gyönyörnek.

Levegő után kapkodva dőltem aztán hátra, de Kristen egy másodperccel később leemelkedett rólam. Úgy kellett utánanyúlnom, mielőtt túl messze kerül, és ez már a második alkalom volt, hogy valamiért ezt csinálta.

- Mi a baj? – fordítottam magam felé az arcát, mire lesütötte a tekintetét. Már majdnem félni kezdtem, de ekkor rájöttem, hogy csak engem néz. Én is magamra pillantottam, és felfedeztem az eddig észre nem vett lilás foltokat rajtam szinte mindenütt. Nekem sem tetszett, de őt nyilván jobban megviselte. Én csak ingerült lettem attól, hogy eszembe jutott, ki fenyegeti még mindig a szerelmünket. – Ne is törődj vele – nyugtatgattam, mire újra bocsánatot kért.

- Ha én nem szököm el, akkor nincs ez az egész.

- Felejtsük el – kértem. – Változtatni már úgysem tudunk. Majd összehegedek…

- De…

- Sss – húztam magamhoz az engem kímélni szándékozó tiltakozása ellenére. – Nem fáj – mondtam. – És még annyira sem, ha hozzám bújsz – mosolyodtam el, mert ha ezt elhiszi…

Elhitte. Legalábbis az ő mosolya erről tanúskodott, mégis óvatosan fészkelte magát a karjaimba.

- Szeretlek – motyogta aztán. Puszit kapott érte cserébe. Akárhogyan is akarta az előbb folytatni, most ezt a szót ismételgette, és mindegyiket csókkal jutalmaztam. Hamarosan nem a szavak beszéltek, hanem az érintések és cirógatások, melyeket egymás testének különböző pontjaira helyeztünk el.

Ezúttal nem hagytam, hogy finoman bánjon velem, illetve épp azt akartam belőle előcsalogatni, hogy féktelenül öleljen, úgy, ahogyan akkor, amikor még sehol nem tarkított el engem annak az állatnak a gyűlölete. Ennek eléréséhez a combjai közé helyezkedtem, és az arcát cirógatva csókoltam meg elsősorban. Éreztem, ahogy minden porcikája hozzám simul, és a vágyaink még messze nem hűltek ki eléggé, testünk némán könyörgött a folytatásért.

Pár csók, és néhány simogatás tőle elég volt, hogy újra tettre késznek érezzem magam, de most főleg őt kívántam kielégíteni, így lassan haladt a nyelvem lefelé a testén, elidőzve azokon a részeken, amelyeket elég volt a leheletemmel végigcirógatni, ő máris remegni kezdett, és halk nyöszörgéssel várta a továbbiakat.

Megkapta, meg sem próbáltam visszafogni magam. Alig értem el a köldökét, amikor már nem bírta tovább, és a keze megindult a testen oda, ahova én is tartottam. Vágyakozva néztem, ahogy végigsimít magán, majd ujjaival elkezdi izgatni önmagát. Én is csatlakoztam, egyelőre az ujjaimat fúrtam a testébe az övéi mellé. Hogy pedig a nyelvem se maradjon ki a játékból, lágyan megérintettem vele a csiklóját.

Szabad keze ekkor a hajamba markolt, és nemcsak a sóhajával, hanem a csípőjét megemelve is arra buzdított, hogy még. Megadtam neki. Míg ujjaink szinkronban mozogtak a teste mélyén, egyre erőteljesebben nyalogattam nemcsak azt a pontját, amelyet megérintve hevesen vonaglani kezdett, és a lélegzete elakadt, hanem minden belőle szivárgó nedvet is eltűntettem. Az íze megbabonázott, akárcsak az illata. És egyre jobban kívántam.

Nem akartam tovább húzni az időt – bármilyen vadító volt is, amit eddig tettünk –, őt akartam, mindenestül. Szélesre tárt combjai közé térdeltem, majd a segítségével megemeltem a csípőjét, és egyetlen gyors lökéssel a teste mélyére hatoltam. Szerelmem nyögésének kéjes hangja megdobogtatta a szívem, de mindenem érte pezsgett, a szívverésemet alig éreztem hirtelen.

Miközben a mámort hajszolva döftem magam újra meg újra, szinte már állatias tempóban Kris testébe, ott simogattam őt, ahol csak értem. Minden tettemre ziháló lélegzete felelt, minden érintésem tüzes bőrt tapintott. Félő volt, hogy mindketten hamuvá égünk a szenvedély lángjai közt, de a java – számomra – még csak ezután következett.

Kris élvezésének apró szorításaival engem is orgazmus közeli állapotba taszított, de mielőtt követhettem volna, elhúzódott tőlem és le rólam. Ez már eleve kegyetlen volt, de mikor villámgyorsan négykézlábra állt velem szemben, és szopni kezdett, az maga volt a csúcs. Biztos, hogy különórákat vett – arra nem akartam gondolni, kitől –, hogy úgy legyen képes teljesen kikészíteni, hogy közben mégse menjek el. Pedig már túl voltam azon a ponton, ahol az önuralmam már rég feledésbe merült.

Teljesen kiszolgáltatottan hagytam, hogy játsszon velem, mást nemigen tehettem úgysem. És ő csinálta is, ráadásul élvezettel. Időről időre mélyen a szájába engedett, ha éppen nem, akkor többször is végignyalogatott, körmei hol a combom belső felét karcolgatták, hol pedig a fenekembe vájtak, mikor erősen belém markolva próbált még jobban eltüntetni az ajkai között.

Őrjítően heves, vagy ellenkezőleg: lágy mozdulatokkal nyalta végig gerjedelmem a tövétől a hegyéig, ahol megállt és a tébolyig szopogatott. Tisztára, mintha egy ízletes jégrúd volnék, csakhogy én égtem. És nemcsak ott, ahol az érintései izzítottak.

Végül minden sejtem már csak kielégülni vágyott, ezért működőképes kezemet, mellyel eddig a hátát és a fenekét simogattam, a tarkójára raktam, hogy átvegyem az irányítást. A boszorkány azonban megsejthette a tervemet, mert mielőtt a hajába markolva menekülésképtelenné tettem volna, kisiklott az ujjaim közül és eltávolodott tőlem. Nyúltam is volna utána rögtön, de ekkor hátat fordított nekem és az ágytámlába kapaszkodva, enyhe terpeszben térdelve simított végig magán.

Nekem ekkor már mindegy volt, hova vagy hogyan, csak bedughassam végre, úgyhogy egy pillanat múlva mögé helyezkedtem, és nőiessége legmélyére temetkeztem. Kris testének vulkánja a láva forróságával ölelt magába, ami épp elég lett volna ahhoz, hogy én magam kitörjek, de vissza akartam neki adni, amit velem tett.

Nem moccantam. Először ő sem, de végül könyörögni kezdett. Ezt máris fél sikerként könyveltem el, és néhány cseppet sem gyöngéd mozdulat erejéig megkegyelmeztem magunknak. Azt hittem, utána megint meg fogok tudni állni, de mivel Kris közben a lepedőre könyökölve lejjebb került, némileg megváltoztatta a behatolásom irányát, és ha ez nem lett volna elég, a combjait is összeszorította. Végem volt.

Alig egy-két vad lökésig bírtam még, aztán csúnyán csődbe ment minden viszontkínzási tervem; szinte fájt, ahogy több görcsös rángással beleélveztem. Egyedül az vígasztalt, hogy ő is legalább fele ilyen gyönyörben reszketett még percekkel később is a karjaimban.

Mintha kétszázas tempóban futottam volna le a maratonit, úgy vert a szívem, miközben kihúzódtam belőle és legyőzötten elnyúltam az ágyon. Szerelmem mellettem esett össze, és hozzám hasonlóan némi oxigént igyekezett a tüdejébe juttatni. A tekintete tökéletes kielégültséget tükrözött, valamint… szerelmet.

Ez volt az a pillanat, amikor újra meghalni vágytam érte, ennek kivitelezéséhez pedig egy igen rendhagyó halálnemet választottam: megcsókoltam.

Nem haltunk bele, de azt sem bántam volna. Óvatosan felé fordultam, most éreztem igazán a sérüléseimet, de nem foglalkoztam velük. Csakis Kristennel. Az ujjaimmal felismerhetetlen mintákat rajzolgattam a háta verejtékes bőrére, és puszikkal halmoztam a vállát és a lapockáját.

Ő még mindig hason fekve pihegett, de mivel nem siettünk sehová, nem bántam, hogy még mindig ennyire együtt vagyunk.

- Nem haragszol, hogy nem hoztam el az ajándékodat?- kérdezte egyszer csak halkan. Tudtam, mire gondol. Rápillantottam és örültem, hogy csukva vannak a szemei, mert tuti meglátta volna rajtam, hogy tudom, mit szánt nekem.

- Miről beszélsz? – kérdeztem vissza. – Itt van az ajándékom – simítottam végig a testén, mire kétkedően, kissé hitetlenkedve elmosolyodott. Mint aki nem hiszi, hogy komolyan gondoltam, pedig nagyon is.

- Meddig maradhatunk itt? – érkezett a következő válasz, némileg komolyabb hangon.

- Elvileg itt kell töltsük a szilvesztert is – feleltem. – A bátyád legalábbis ezt tanácsolta.

- És most átvizsgálják a lakásomat? – könyökölt fel, és úgy nézett rám gondterhelten.

- Ha minden igaz, igen.

Erre gondolkodni kezdett, és nekem is eszembe jutott, mi lesz, ha visszamegyünk, de akkor sem hagytam, hogy lelombozódjam, tovább puszilgattam és simogattam kedvesemet, mire neki is eltűntek a felhők az arcáról, és csábos mosollyal feküdt le ismét.

- Szeretem, amikor hozzámérsz – suttogta nyújtózkodva. Azt vártam, mikor kezd kiscicaként dorombolni, holott nem is olyan régen vadmacskaként karmolt mindenütt. Még éreztem a nyomait, de nem ellenőriztem le, hogy hagyott-e nyomot. Én mindenesetre hagytam rajta. A nyakán és a vállán vöröslő foltok és fognyomok még a gyűrűnél is hatásosabban jelezték, hogy igenis tartozik valakihez: hozzám.

- Szeretek hozzád érni – súgtam vissza, és puszikkal gyógyítottam a sebesüléseit.

Erre ismét felemelkedett, és egy rövid csók után kérdő tekintettel közös zuhanyt javasolt. Nem volt ellenemre a dolog, csak egyetlen kis gond akadt: a testemet borító kötések, legfőbbképpen a kezemet fedő pólyaszerű vacak, amitől orvosi utasításra nem volt tanácsos megválnom, holott már nem fájt annyira a csuklóm. Le is akartam tekerni rögtön, de Kris rám parancsolt, hogy ne tegyem.

- Majd én végigmosdatlak – tette hozzá izgató pillantásokkal mérve végig engem. Elérte a célját: hagytam, hogy rajtam maradjon a cucc, de azt már megtiltottam, hogy zacskóba csavarja. Ehelyett felemeltem a karom, hogy biztosan ne érje víz.

Ez volt eztán az eddigi leggyilkosabb zuhanyzásunk. Az ő keze – mindkét keze! – szabadon kószálhatott rajtam, nekem viszont csak egy volt, amivel magamhoz húzhattam, mikor meg akartam csókolni. Legalább egy órát időztünk így a víz alatt, különféle megoldásokat keresve arra, hogyan szerezzünk egymásnak szüntelen örömet, majd rendeltünk némi ebédet – a reggeliről már rég lekéstünk, azaz megvolt, és izgalmas volt –, utána pedig felvetődött a „mivel töltsük a nap hátralevő részét, ha nem akarunk végelgyengülésben meghalni a sok szextől” című kérdéskör.

- Van itt néhány hely, ami talán tetszene neked – néztem rá elgondolkodva. Nem akartam, hogy az otthoni bajokkal foglalkozzunk, amíg még Londonban vagyunk, és amúgy is szerettem volna őt bemutatni szülővárosomnak.

Persze ennek óhatatlan velejárói voltak a rajongók, de akadtak megfelelő álcázási kellékeim a roham kivédésére. A szüleimhez is simán eljutottunk előző nap. Kris viszont látszólag nem emiatt aggódott, bár a megérkezésünkkor szinte megijedt a sok embertől, aki a reptéren fogadott bennünket, úgyhogy tudtam, a visítozó rajongóktól is fél. Vagy csak az ismertségemtől…

Ezúttal mégis másról volt szó.

- Biztos, hogy…

- Cam szerint most egy profi figyel minket, és őt is odaát – öleltem át, amint rájöttem, mire gondol. – Nincs mitől tartanunk – adtam egy puszit is a szájára megnyugtatásként. Viszonozta, de fenntartásokkal gondolt rá, hogy kilépjünk a hotelből, pedig előző nap teljesen nyugodtan jött el velem a szüleimhez. Erről eszembe jutott a nővérem. És Tom.

Felhívtam Tomot, mielőtt elindultunk volna városnézésre, de sajnos nem szolgált jó hírekkel.

- A buli jól sikerült, de végig ott fityegett a gyűrű az ujján, és a vőlegényéről áradozott – panaszolta. Nekem sem tetszett a dolog, de biztattam Tomot, hogy legyen… határozottabb. – Vagyis a második randin vágjam gerincre? – kérdezte döbbenten.

- Ne! – feleltem ugyanolyan hangnemben. Még csak az kéne… Bár… én uszítottam rá a barátomat. De mégiscsak a nővérem! Aztán megakadt valamin a figyelmem. – Második randi? – kérdeztem puhatolózva.

- Ja, ma moziba jön velem… – Éreztem a hangján, hogy valami nem stimmel. Meg is kérdeztem, hogy mi. – Te, biztos, hogy a „vőlegénye” nem fog kicsinálni engem ezért? – Félt. Érthető, mert én is féltettem. Mindkettejüket, de legfőbbképpen szerelmemet. Aki épp a szüleimtől kapott karácsonyi ajándékos borítékot nézegette, amiről előző este teljesen megfeledkeztünk.

- Nem, most nincs Londonban – feleltem Tom kérdésére, de joggal nem lett ettől boldogabb. Tovább aggódott. – Ha minden jól megy, Lizzy nem is fog vele találkozni többé – tettem hozzá, bár arról még fogalmam sem volt, hogyan fogom ezt elintézni. Egy másik dologgal folytattam. – Nekem is beszélnem kéne vele nap Lizzel. Tudnál addig vigyázni Krisre?

- Aha… Ugye te sem fogsz kicsinálni, ha a nőddel bratyizok, míg te családi életet élsz?

- Nem – nevettem fel. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy nincs miért féltenem őket. – Ti is a közelben lesztek, hátha Lizzyt nem tudom olyan könnyen meggyőzni… De beszélni kettesben akarok vele. – Legalábbis először – tettem hozzá gondolatban. Ha pedig nem hisz nekem, kéznél lesz Kris.

- Oké. Ja, és ezennel van egy szilveszteri buli meghívásotok, most vagy soha – mondta még gyorsan, mielőtt elbúcsúztunk. – Gondolkodjatok rajta.

- Kösz mindent, Tom! – Ezzel leraktam, és kedvesem mögé léptem, aki már az erkélyen cigizett.

Kiloptam a kezéből a szálat, és a sérült kezemmel öleltem most át a derekát, hogy míg őt csókolom, ne égessem össze magunkat. Vérpezsdítően viszonozta, de aztán elhúzódott.

- Mi újság? – utalt itt a nővérem vonatkozására.

- Beszélnem kell valamikor Lizzyvel. Tom is a közelben lesz, hogy addig se unatkozz.

- Nocsak… Rá mersz bízni? – incselkedett. Csak és kizárólag azért nem vettem ezt komolyan, mert láttam, hogy az ő tekintete is vidám.

- Nem szívesen – vallottam be, mert tényleg így volt. – De közel lesztek, úgyhogy szemmel tartalak benneteket – fenyegetőztem játékosan.

Egy fergeteges csókot kaptam érte cserébe, mire a vágyaim újból fellobbantak, de mivel városnézést ígértem, nagy nehezen elhúzódtam. Még eszembe jutott valami, mielőtt elindultunk volna.

- Mit kaptunk anyuéktól? – pillantottam a borítékra.

- Nem tudom – vont vállat kedvesem. – Nem néztem meg. Azt mondták, együtt…

Felemeltem a meglepetést, majd kibontottam, és mosolyogva olvastam végig. Egy kedves levél volt benne, amelyben leírta, mennyire boldog, hogy egymásra találtunk – holott akkor még nem is ismerte Kristent, mikor ezt írta, így nem tudhatta, milyen „barátnőt” fogtam magamnak –, majd felajánlotta nekünk az apámmal közös nyaralójukat a Wight szigeten ( :PPP :D ), hogy töltsük ott a maradék szabadnapjaimat.

Ez több okból is meghatott. Egyfelől tudtam, hogy sokat jelent nekik az a házikó, olyannyira, hogy mindig kettesben szoktak oda elvonulni nélkülünk, a gyerekeik nélkül, mert szép emlékeik fűződnek hozzá, másrészt pedig mert gondolt rá, hogy mi jár a hírnevemmel. Zaj, nyüzsgés, és rajongók lépten-nyomon. Bár itt, Londonban kicsit nyugodtabb volt a helyzet, mint L.A.-ben, de egyszer-kétszer még itt is megállítottak az utcán fotó vagy autogram reményében. Ott viszont el tudnánk bújni a világ szeme elől. Pont erre volt most szükségünk.

Felvetettem Krisnek az ötletet, mire felcsillantak a szemei, és hálálkodni kezdett. Közöltem vele, hogy ez nem az én ötletem volt, de nem bírtam megfelelően hárítani. Nem is akartam. Boldog volt, és én beértem ennyivel. Bár megfordult a fejemben, hogy csak azért örül így, mert kicsit kiszabadulhat a nyilvánosságból, ami velem jár. Ő nem volt ehhez hozzászokva, én viszont már igen.

Úgy döntöttünk, a városnézést még megejtjük, majd estefelé kijelentkezünk a hotelből és átköltözünk a szigetre, sőt, ő felvetette, mi lenne, ha illendően is megköszönnénk mindezt a szüleimnek. Ezzel rendesen meglepett, mert korábban ő szabta meg, hogy egyszer jön el velem oda, többre ne számítsak, most mégis meggondolta magát, de én csak örültem ennek.

- Mikorra gondoltál?

- Ma városnézés után beugorhatnánk, és utána is van időnk átjutni erre a szigetre. – Ő még nem tudta, hogy alig egy óra alatt odaérünk, ha ügyesek vagyunk – anyuék mindent megszerveztek, a kocsit is, ami a kikötőig visz minket és csak a hívásunkra vár, valamint a hajót, amivel oda tudunk jutni.

- Rendben – egyeztem bele, de még egy szerelmes csókot követeltem, mielőtt ezt órákig nélkülöznöm kell.

Persze nem kellett. Mindenütt találtam megfelelő pillanatot rá, hogy megízleljem szerelmem ajkait, de ügyeltem rá, hogy ezt más ne láthassa. Nem cipeltem végig a városon, csak néhány helyet mutattam meg neki, amiről feltételeztem, hogy elnyeri a tetszését, de a végére már minden úgy elvarázsolta, hogy nem tudta megmondani, mi nyűgözte le a leginkább.

- Talán az az óriáskerék.

- A London Eye – árultam el ismét a nevét mosolyogva.

- Igen! – bólogatott, ahogy neki is eszébe jutott. – De a királyi palota és a többi is csodaszép! Ilyesmi miért nincs Los Angelesben? – értetlenkedett. Épp egy cukrászda előtt haladtunk el, ahova behúztam magammal, miközben feleltem.

- Mert azt a várost nem erre találták ki – fintorodtam el. Csodálkoztam volna, ha L.A.-ben van valahol egyetlen műemlék is. Ami tényleg műemlék vagy minimum középkori rom. Esetleg királyi palota…

Megvártam, míg Kris kihüledezi magát a rengeteg finomság láttán, majd vettünk egy tortát a szüleimnek, mi pedig az egyik sarokba ültünk elfogyasztani a sütinket. Kristen sok tejszínhabbal kért egy hatalmas szelet csokitortát… Túl sok tejszínhabbal. A fantáziámnak semmi nem szabhatott határt, főleg, amikor összekente a szája szélét. Nemcsak a fantáziám volt megállíthatatlan, én magam is. Rögtön odahajoltam, hogy eltakarítsam róla, ami hosszú, édes, csokis csókban tökéletesedett ki.

- Mi lenne, ha csak holnap mennénk a szigetre? – mormoltam a fülébe, amikor befejeztük. – Most legszívesebben berántanálak az asztal alá, vagy a mosdóba, hogy újra szemléltesd nekem ezt a tejszínhabos dolgot…

Szerelmem szégyenlősebb volt az ötletemnél – vagy inkább csak közönséget nem akart ahhoz, ami nekem megfordult a fejemben –, így ragaszkodott hozzá, hogy előbb sziget, aztán szex. Az ígérettel nem értem be, kellett valami előleg, ezért ismét megcsókoltam, nem törődve azzal, ki láthat meg. Rosszul tettem. Amint az első vaku felvillant, dühösen odanéztem, és egy cseppnyi kedvesség nélkül küldtem el az arcunkba mászó fényképezőgép tulaját a halál faszára.

Az persze nem foglalkozott ezzel, és tovább kattogtatott.

- Rob, hagyd – fogott vissza Kristen, mikor tettleg is rendezni akartam az ügyet, hisz a pasas láthatóan nem értett a szép szóból. Vagy csak angolul… de ez nem volt elég jó mentség. Csakis Kris miatt nem törtem szét a gépét, viszont mielőbb ki akartam menekíteni innen.

A szüleimnek szánt tortát már korábban kimenekítettük a kocsiba, de most egész odáig követett a rohadék. Megpróbáltam takarásban kísérni kedvesemet, de a vaku követett bennünket, míg a sötétített üvegek biztonságába nem értünk. Az ipse ekkor felmászott a motorháztetőre, és több járókelőnek elújságolta, ki ül a kocsiban. Ekkor már ott tartottam, hogy kiszállok és nem a gépet fogom összetörni, de megint Kris fogott vissza.

- Hagyd, csak tűnjünk el innen, kérlek – fordította maga felé az arcom. Egyből kiszúrtam, milyen sápadt. És remegett is…

Habozás nélkül indítottam, mire a rohadék lecsusszant a kocsim elejéről, de sajnos túl gyorsan eliszkolt, így nem hajthattam át rajta.

Ezután rögtön a szüleimhez mentünk. Most, hogy tudták, tényleg a városban vagyok, megnőtt az esélye a hasonló eseteknek. Mielőtt bementünk volna, még Krishez fordultam. Már nem remegett, de mereven nézett maga elé.

- Sajnálom – fogtam meg a kezét. – Jól vagy? – Csak egy tétova bólintást kaptam feleletként, majd azt javasolta, menjünk be.

Míg előző nap a vitánk miatt, most emiatt az eset miatt viselkedett kissé feszülten, de erre már a családomnak is adtam némi magyarázatot. Elmeséltem, miben volt részünk, mire felkészítették magukat az újságíróhadra, akik ilyenkor rendszerint náluk is megjelennek.

- Sajnálom – mondtam nekik is, de már hozzászoktak az évek alatt, ahogy én is. Azt is tudták, hogyan kell hárítani a sajtó tolakodó érdeklődését. Egyedül Kristennek nem volt még velük ilyesmi tapasztalata, de remekül tartotta magát. Egyelőre…

Megköszöntük a nyaralót, majd átadtuk a tortát, és inkább nem időztünk sokáig, nehogy kíséretünk legyen majd a sziget felé menet. Visszamentünk még a hotelbe összeszedni a már becsomagolt holminkat, majd kijelentkeztünk, és este tizenegyre már a szigeten voltunk. A további atrocitásokat megúsztuk, de csak remélhettem, hogy senki nem követett bennünket titokban. A ház ajtaját mindenesetre jól bezártam magunk mögött.

Kris felé fordultam, hogy biztosítsam róla, minden rendben, de még mindig elég zaklatottnak tűnt. Közelebb lépve a karjaimba zártam, ő pedig szorosan visszaölelt.

- Minden rendben? – Bólintott egyet. Már nem először tűnt fel, hogy amikor valami miatt zaklatott, akkor kevesebbet, vagy egyáltalán nem beszél, így nem is erőltettem. Csak azt sajnáltam, hogy képtelen vagyok megvédeni őt mindenféle zaklatástól. Nem csupán a volt pasijától, de az én rajongóimtól meg a paparazziktól sem. – Legközelebb jobban vigyázunk.

- Úgy érted, jobban elbújunk – húzódott el egy kicsit, de nem engedtem túl távol, még mindig hozzám simult.

Tudtam, éreztem, hogy máris kezd elege lenni, hisz eddig is szinte bezárva élt, és nemcsak a némaságba… Dolgozni eljárt, de máshova soha, ha pedig velem van, és ezt az egész világ megtudja, az utcán sem mehet végig többé nyugodtan.

- Úgy – feleltem szomorúan. Nem voltam benne biztos, megtehetem-e ezt vele… Kitehetem-e ennek…? Én már észre sem veszem, de ő…

Két lehetőségem volt; vagy feleségül veszem, mert annak hamar elül a híre – habár tuti nemet mondana –, vagy… Túl önző voltam a második megoldáshoz. És túl szerelmes.

Ennek okán, valamint hogy Krist megnyugtassam, nincs semmi baj, én ettől még ugyanaz vagyok, akinek megismert, újra magamhoz vontam, és gyengéden megcsókoltam.

- Szeretlek – suttogtam aztán. A kard viszont a fejem fölött lebegett. Most még talán elviseli ezt, de ha elkészül a filmem, jó ideig én magam sem tehetek egy lépést sem testőr nélkül.

Nem akartam beelőlegezni egy esetleges szakítást, kiváltképp most, mikor ilyen boldogok vagyunk, úgyhogy megpróbáltam erre nem is gondolni többet. Inkább arra koncentráltam, hogy Kristent minél előbb megszabadítsam a ruháitól.

Ő sem tétlenkedett, úgyhogy egyre jobban belemelegedtünk, de mikor a pulcsija alá csúsztattam a kezemet, összerezzent és felsikkantott.

- Mi baj? – kérdeztem gyorsan, de rögtön rájöttem: a kezemnek nem volt még ideje felmelegedni. – Bocs – adtam neki egy villámpuszit. – Gyorsan csinálok meleget. – Ezután elengedtem, és a kandallóhoz léptem. A szüleim még tűzifáról is gondoskodtak, így alig pár perc múlva vidáman táncoltak a lángok.

Fél kézzel kissé nehezen boldogultam, de sikerült megoldani. Egyedül az lepett meg, hogy mikor felemelkedtem, Kris még mindig ugyanott állt, ahol hagytam. Ráadásul elég döbbent arccal.

Megkérdeztem, mi lepte meg így, miközben hozzá léptem, majd az ölembe ültettem a kanapén, de az ámulat nem tűnt el a vonásairól.

- Azt hittem, a színészek nem értenek az ilyesmihez – hitetlenkedett a tűz felé pillantva.

- Nem mindig voltam az – feleltem mosolyogva, bár az egy picit rosszul esett, hogy megpróbált beskatulyázni.

- És mihez értesz még, amihez senki más „magadfajta”? – Már éppen kezdtem volna sorolni, amikor leesett, hogy megint ugrat.

- Hát lássuk csak… – pillantottam végig rajta elég gátlástalanul, végül a szemeibe néztem. – Senki más „magamfajta” nem szeret úgy téged, mint én… – böktem ki elsőnek a legalapvetőbb kiváltságomat.

Kristen elpirult, de a jó válaszért cserébe csókot kaptam. Mivel a kezem is felmelegedett, a kandallóban pedig tovább járta táncát a tűz, felénk ontva egyfajta hőt, mely meg sem közelítette azt, ami a szívemet melengette, merészen arra vetemedtem, hogy most ne csak bedugjam a kezem Kris pulóvere alá, hanem lehúzzam róla azt.

Elakadt a lélegzetem a fehérneműje láttán. Ezt még nem viselte előttem, de valami észvesztő volt.

- Te csináltad? – kérdeztem.

- Nem… ezt is a múltkori fotózás után kaptam… – felelte elpirulva. Nem lettem tőle elragadtatva, hogy több ezernyi férfi csorgatja a nyálát arra a fotóra, amelyen ezt viseli, de nem állt módomban tenni ellene. Inkább megszabadítani tőle őt.

Előbb mégis a szegélyét csókoltam végig, majd a fekete csipkeberakású szatén alatt megbújó mellbimbóját vettem a fogaim közé. Kris a hajamba markolva húzott közelebb, majd úgy helyezkedett, hogy már szemből üljön az ölemben. Néhány zavaró ruhadarab megakadályozta, hogy a bőrünk is egymáshoz hevüljön, de ezektől gyorsan megszabadultunk – illetve csak felül, a nadrágok még rajtunk voltak, de hogy ne tartson soká ez az állapot, célzatosan gombolni kezdtem szerelmem farmerét.

Ezt észrevéve felpattant az ölemből, és míg magamat is a feltétlen szükséges mértékig kiszabadítottam az egyre szorítóbbá váló börtönből, ledobta magáról, és egy szál bugyiban ült vissza rám. Azt pedig már csak félre kellett húzni, hogy előbb az ujjaimat fúrjam a teste mélyére – izgató kis nyögései ennek következtében az őrületbe kergettek, hát még az ujjai, melyek rögtön rátaláltak vágyaim középpontjára –, majd mikor tüzesen már szinte csorgott belőle a méz, magamra emeltem, és elmerültem lágy puhaságában.

Alighogy eltűntem benne, Kris a számba harapott, majd a nyakam köré fonta a karjait, és mozogni kezdett. Félelmetes tempót diktált, alig győztem visszafogni magam, hogy ne menjek el rögtön, de még ezt is bírta fokozni. A nyakát kínálta a csókjaimnak, majd minden egyes lassú felemelkedése közben a melleit is elhalmozhattam csókokkal. Aztán lelassított, végül megállt.

A vágytól már túlságosan elborult az agyam ahhoz, hogy megkérdezzem, miért teszi ezt, miért kínoz, de a szemeibe nézve megkaptam a választ: csak húzni akarja a pillanatot. Ez nem volt ellenemre, bár már így is égetett a mámor, amelyig még el sem értem pedig. Mégsem sürgettem tovább, inkább végigsimítottam a testén, míg ujjaim a combjai közé nem siklottak, rátalálva szerelmem duzzadt kis kéjgombjára.

Ezt dörzsölgetve kisvártatva újra bevadult, és körkörös mozdulatokkal vágott vissza az orvtámadásomért. Nem bírtam tovább, de szemmel láthatóan ő sem – főként, mikor kielégülésért lüktető férfiasságom mellett az ujjaimat is a teste mélyére csúsztattam, és így belül is bírtam kicsit mozgatni, mialatt ő rajtam tette ugyanezt, ismét felvéve az előbbi őrült ritmust.

A sikolyait meg sem próbálta visszatartani, az én legnagyobb örömömre, ugyanis imádtam hallgatni az élvezetét. Többször is részem lehetett benne, de az utolsó összehúzódásaikor kivettem belőle az ujjaimat, és a használhatatlanabbik kezemmel nem törődve markoltam meg a csípőjét, hogy azt szorosan magamon tartva lökjek én is párat, ezzel is segítve a mozdulatait, majd a teste mélyére lőjem szenvedélyem sűrű cseppjeit.

Kris még akkor is csókolt, mikor a zihálást is mellőzve nem kapott levegőt – én sem voltam különb állapotban. Őt a karjaimban tartva vártam, hogy kitisztuljon az agyam, mely egyelőre még rózsaszín fellegek közt lebegett. Nem először éltem már át vele ezt a csodát, de minden alkalom adott valami olyan kis pluszt, amely biztosított róla, hogy nélküle már nem élhetek. Ezt mástól úgysem kapnám meg, ha pedig tőle nem kaphatom, akkor… nem kell semmi többé. Csakis ő.

Ezek az érzések minden józan eszemet elvették, és fel sem fogtam, mit cselekszem, amikor…

- Gyere hozzám – leheltem, de rögtön észbe kaptam. Csakhogy ekkor már késő volt. Kristen felemelte a fejét, és levegőért sem kapkodott vagy egy fél percig. Ennyi időt hagytam neki, hogy nemet mondjon, majd inkább én visszakoztam, a tekintete ugyanis nem azt sugallta, amit szívesen láttam volna. – Bocs, ez elhamarkodott volt.

- Az volt – értett egyet. – Nem akarok férjhez menni – tette hozzá elutasítóan, majd elhúzódott tőlem, és leszállt rólam. Ezután egyből a ruhájáért nyúlt, de nem akartam, hogy minden elszúródjon ezzel a tényleg meggondolatlan kijelentésemmel.

- Tudom – rántottam vissza az ölembe. – Ne haragudj, csak kicsúszott a számon. Ugyanis ezt életem végéig bírnám csinálni veled – mosolyogtam rá, és miközben a szívemet összeszorította valami, igyekeztem, hogy csak a vidámságot lássa rajtam. – Én is mondtam, hogy nem akarok megnősülni… még korai. Egyrészt. Másrészt meg… még fiatalok vagyunk…

- Ahogy mondod. – Még mindig kicsit gyanakvóan méregetett, de csakis azt láthatta rajtam, amit mutatni akartam, úgyhogy hamar megnyugodott, és enyhült a feszült testtartása. – Akkor… csak szex vénségünkig? – húzta végig a nyelvét hirtelen a nyakamon.

- Valahogy úgy… – nyögtem, ugyanis a keze is az ölembe siklott. – Meg szerelem – pontosítottam. Hisz én nemcsak a testi gyönyörök miatt akartam őt. De ő vajon…

- Meg szerelem – helyeselt, így már tudtam, hogy hasonlóképp gondolja ő is. A többi szó csókba fulladt, mi pedig egymásba feledkeztünk.

A kandalló tüzének fényénél lettünk újra egymáséi, de fel kellett kelnem, nehogy elaludjon. Végül mégis inkább a karjaimba vettem Kristent, és a háló irányába indultam vele, hisz mégsem tölthetjük az éjszakát a nappaliban… Ott viszont nem volt begyújtva a kandalló, így egymáshoz simulva melegítettük a másikat, így úszva meg a fagyhalált. A karjaiban még azt is szívesen vártam volna.

Gyöngéd puszikkal altattam el, és csak akkor követtem az álmok világába, mikor biztos lehettem benne, hogy kényelmesen pihen. Odasúgtam még neki, mennyire szeretem, és reméltem, hogy rólunk álmodik…


(Kristen)

Kifejezetten örültem neki, hogy elbújtunk a világ elől, legalábbis a ránk leselkedő folyamatos veszély, valamint a Robot követő rajongó- meg fotóshad elől. Az utóbbinál csak hajszálnyival volt rosszabb az előző. Elképzelni nem tudtam, hogy nem őrült még bele ebbe az egészbe. Ez így nem élet! De szóvá tenni ezt nem akartam, még a végén félreértené.

A szigeten tartózkodásunk másnapján szerelmem kitalálta, hogy induljunk el csak úgy, nézzünk körül egy kicsit. Meg akarta mutatni nekem, hol fogant: vagyis a szigetet. Ezt később közölte, mikor már a tengerparton sétálgattunk kézen fogva, de meg is torpant, és elég furcsa pillantásokkal mért végig. A tekintete a hasamon időzött el hosszabban, de beletelt pár pillanatba, mire leesett, mire céloz szótlanul.

- Bennem nem fogant meg most semmi – nyugtatgattam. De főleg magamat. Még mindig védekeznünk kellett volna ugyan – óvszerrel is, mert a gyógyszer még nem hatott tökéletesen –, de amióta legelőször éreztem őt magamban úgy, hogy egy vékony hártya sem feszült köztünk, nem akartam több akadályt, és ez most már nem is volt feltétlenül szükséges. Persze fennállt a veszélye, hogy a még-nem-teljesen-ható gyógyszer éppen nem ható részének áldozatai leszünk, reméltem, hogy megússzuk. Sok dolgom lett volna még, mielőtt gyereket szülök.

Megijesztett Rob előző esti elszólása, de később úgy tűnt, csak a pillanat hatása alatt kért arra, hogy menjek hozzá. Nagyon reméltem, hogy így van, és nem hoz olyan kínos helyzetbe, hogy vissza kelljen utasítanom… Most is inkább gyorsan eltereltem a szót, mielőtt képes, és ecsetelni kezdi, mindenképp hozzá kell mennem, ha teherbe esem.

- Mik a terveid szilveszterre? – kérdeztem, közben tovább húztam magammal a fövenyen.

- Öhm… Tom említett valamit, de részleteket még nem közölt…

Két nap múlva kiderült, mi az a valami. Tom házibulit akart rendezni, mert a szülei aznapra elutaztak valahová, de amikor meghallotta, mi hol vagyunk, rögtön intézkedni kezdett, hogy az eddigi összes meghívott települjön át aznapra a szigetre. Szerencsére nem abba a házikóba, amelyben mi adóztunk napi többször is a szerelemnek, hanem egy helyi klubba.

Addig is minden pillanatot kihasználtunk, hogy élvezzük a szabadságot – mindenféle tekintetben.

Cameron elmesélte, mikor egyszer felhívtuk, hogy Mike még mindig ott van, nem is moccan, sőt, Lizzyt, Rob nővérét sem keresi.

- Talán már nem érdekli, mert tudjátok, mi volt a célja vele – mondta a bátyám. Őszintén reméltem, hogy így van – Rob ezt hangosan is kifejtette –, csak még Lizzy élt abban a hiszemben, hogy menyasszonya egy „csodás” férfinek.

Az öccsének mielőbb szándékában állt felvilágosítani róla, hogy téved, így áthívta hozzánk egyik nap. Meglepődtem, mikor Tom is vele tartott, de azon jobban, amikor engem sétálni csalt. Végül mind felkerekedtünk, de mivel Rob előzőleg beavatott, hogy először kettesben akar beszélni Lizzyvel, mi kissé lemaradtunk.

- Ti most már rendben vagytok? – célzott Tom arra, hogy a múltkor nem volt teljesen tökéletes köztünk az összhang.

- Igen – mosolyogtam rá. Fura volt, hogy szólok hozzá, hisz eddig előtte is titkolnom kellett, hogy tudok beszélni. Egyre gondolhattunk, mert hirtelen pont ezt hozta szóba.

- Miért rejtetted el eddig a hangod? Pedig szép… – motyogta, de gyorsan el is fordult. Talán, hogy ne értsem félre, amiért ezt mondta. Úgy döntöttem, nem fogom.

- Köszönöm. De… megvolt rá az okom… – Naná, hogy elkezdett faggatni. Mivel Rob nagy vonalakban már úgyis beavatta a rám nehezedő tényekbe, úgy döntöttem, nincs semmi vesztenivalóm. Elmondtam neki, mi a helyzet.

- Nem kérlek, hogy ismételd meg ezt, mert egyszer is sok volt hallani. – Ennyi volt a reakciója, majd a gondolataiba merült. Én pedig elkalandoztam Rob és Lizzy felé, akik lecövekeltek egy hídon és most ott csevegtek.

Egy pad háttámlájának dőltem, Tom pedig felült ugyanoda, majd elővette a cigijét, és némán nyújtotta oda nekem is. Köszönettel elvettem egy szálat, és míg szívtam, kedvesemet figyeltem. Nem kellett volna ebbe belerángatnom őt. Akkor most a nővére sem lenne bajban…

- Úgyis elérte volna, hogy… itt tartsatok – mondta erre Tom. Meglepetten néztem rá, mert nem rémlett, hogy kimondtam volna az iménti gondolatot, az viszont, hogy ő felelt rá, meggyőzött róla, hogy de igen, mégis.

- Nem biztos… – feleltem tétován.

- Higgy nekem – kacsintott rám. – Már azelőtt szerelmes volt beléd, hogy összezártalak volna titeket a lakókocsijába – árulkodott.

- Mi? – zavarodtam össze. És bűntudatom is támadt, hisz én akkor még jó mélyre zártam magamban mindenféle kezdődő lelkiséget, amelyet a közelében éreztem. Nemhogy szerelmet…

- Ha mondom. Azon sem lepődnék meg, ha feleségül kérne – nevette el magát. Rob is felkapta rá a fejét, mintha csak hallotta volna, mit mondott, és egy pillanatra aggódó tekintettel felénk fordult, majd vissza a nővéréhez. Én tovább bámultam őt. Tom meg nem bírta befogni a száját. – Tudod, sose volt az a nősülős fajta. Már nem is emlékszem, mikor volt utoljára komoly barátnője. Most meg találkozott veled, vett neked egy lakást… És habozás nélkül szembeszállna érted magával az ördöggel is…

Ez utóbbi is megvolt. Még mindig voltak nyomai rajta a dolognak, bár láthatóan halványodtak és gyógyultak a sebek. Egyedül a csuklóját kellett még kötöznie. Azaz nekem kötöznöm. Morgott is emiatt állandóan. Önkéntelenül elmosolyodtam, ahogy visszaidéztem a legutóbbi – ma reggeli – alkalmat.

- Ahogy látom, neked sem lenne ellene kifogásod. – Tom félreértett. Meg is kíséreltem gyorsan kidumálni magam, mielőtt képes és beleéli magát az esküvőnkbe. – Jó, ti tudjátok – vont vállat végül, de láttam rajta, hogy már elkönyvelte magában a dolgot. – Örülök nektek – tette hozzá, ugyanezt bizonyítva. Aztán ellökte magát a padtól, és a visszatérő testvérek felé lépett.

Lizzy meg egyenesen elém. Kicsit riadtan vártam, mi fog következni, de megdöbbentem, mikor átölelt. Még el is pityeregte magát. visszaöleltem, a válla fölött meg Robtól kérdeztem szótlanul, mi történt. A tekintete felelte, hogy minden rendben, csak Lizzyt megviselték a hallottak.

- Úgy sajnálom, amit veled tett – súgta a fülembe. Aztán elengedett, és könnyes szemmel rám nézett. – Ezt nem szabad annyiban hagyni. Ha tudok, boldogan segítek, hogy végleg megszabadulj tőle. – Ez épp olyan elszántan hangzott, mint az öccse múltkori „megölöm” tartalmú kijelentése. Kicsit féltem, hogy ezt teljesen komolyan gondolják – azt már nem bírta volna bevenni a gyomrom, hogy börtönbe kerüljenek miattam, de ekkor „szerencsére” egy másik megoldással álltak elő.

- Sajnos szilveszterre visszajön Lizzyhez – árulta el szerelmem. Egyből megdermedtem. A karácsonyomat már elrontotta, most az év utolsó napját is tönkre akarja tenni? – Van egy napunk, hogy kitaláljunk valamit – motyogta, miközben a nővérét félretolva magához ölelt.

Szóhoz sem jutottam egy pár percig.

- Nem akarom, hogy idejöjjön – néztem könyörögve Robra.

- Én sem – puszilt meg megnyugtatóan. – De nem lesz semmi baj. – Ezt már kevésbé hittem el neki, de elhatároztam, hogy nem állok neki hisztizni.

Mivel már mindenki tudott mindent, és Lizzy is túltette magát az első sokkon – olyannyira, hogy levette és a tengerbe hajította a jegygyűrűjét, valamint ő kért őszinte bocsánatot tőlem Mike viselkedéséért –, tovább sétáltunk a parton, míg rá nem bukkantunk egy kávézóra, ahova bementünk melegedni.

Míg itt sütizgettünk, Rob nővére elmesélte, hogyan ismerkedett meg vele, úgy két hónappal ezelőtt. A tények tükrében már értette, miért dőlt be neki, és haragudott is magára emiatt. Nem csodáltam, hogy levette a lábáról, Mike képes volt a kedvességre, de csak ha azt az érdekei úgy kívánták, vagy ha olyan hangulata volt.

Rob látta rajtam, hogy egyáltalán nem tetszik a történet, a süteménytől is elment a kedvem, ezért magához ölelt. Hagytam, mert jólesett, de csak akkor szóltam közbe, mikor elmésen kitalálták, hogy Lizzy legyen a csali. Ha szilveszterkor adja ki Mike útját, ráadásul úgy, hogy elárulja neki, tud mindent és ezzel felbosszantja, talán van rá esély, hogy bántalmazni kezdi és ezzel lesz ellene bizonyítékuk.

Tátott szájjal hallgattam végig, ahogy lelkesen mindezt a legapróbb részletekig megtervezik. Utána alig kaptam levegőt. Nem bírtam tovább hallgatni, akkora őrültség volt, úgyhogy fogtam magam és kisiettem az épület elé. Rob rögtön utánam jött. Semmit nem kellett kérdeznie, minden az arcomra volt írva.

- Senkinek nem esik bántódása – mondta, miközben magához ölelt. Most kifejezetten nem hittem neki, pedig hatásosan érvelt. Majd feladta, és inkább megcsókolt. Úgy viszonoztam, mintha ezzel ki tudnám verni ezt az eszement ötletet a fejéből, de persze nem sikerült. – Gyere, menjünk haza – engedett el, mikor Tomék kiléptek mellénk.

Elbúcsúztunk tőlük, mert ők visszamentek Londonba, és a kikötő a másik irányban volt. Meglepődtem, amikor azt láttam, hogy szerelmes pillantások közepette, kézen fogva távolodnak. Rob ekkor boldogan újságolta, hogy máris sikeresen egymásra találtak, csak még abban nem volt biztos, hogy fog nekik menni a távkapcsolat, hisz Tomnak is forgatnia kell, Lizzyt pedig Londonba köti a munkája.

- Én megőrülnék, ha ilyen messze kéne élnem tőled – nézett komolyan a szemeimbe.

- Szerencsére nem kell – bújtam egy percre a karjaiba.

Aztán hazafelé menet még beültünk enni egy helyes kis vendéglőbe, hogy ne kelljen ma még főznünk is, inkább mást csinálhassunk, de ez csak először tűnt jó ötletnek. Néhányan felismerték Robot, ezúttal a kevésbé elvetemült fajtából. Szerelmem még autogramot is adott, de a közös fotós kéréseket elutasította. Ennek ellenére egyre többen gyűltek körénk és elvillant egy-két vaku.

Mielőtt elharapódzott volna a dolog, a tulaj önként ajánlotta fel, hogy kimenekít innen bennünket, és a vendégei voltunk. Utóbbit kedvesem elutasította, sőt, még busás borravalót is hagyott, de a szöktetési akciót örömmel elfogadtuk. A hátsó kijárat volt a megoldás, ami egy kis sikátorba vezetett, amelynek a végén kiérve már láttuk is a házat, ahova igyekeztünk. Mázlinkra senki nem követett.

A hideg elől fedél alá menekülve Rob egy forró fürdőt javasolt a fagyhalál elkerülése végett, így az emeletre tartottunk, ahol igénybe vettük a hatalmas, kétszemélyes kád szolgálatait. Míg megtelt vízzel, csókok és perzselő érintések kíséretében lesimogattuk egymásról a ruhát. Már a házba lépéskor megegyeztünk, hogy másnapig nem gondolunk a kapcsolatunkat és az életünket fenyegető veszélyekre, csak egymással foglalkozunk – ennek fényében pedig kisvártatva meztelenül fonódtunk össze a forró és illatos habok között.

Rob mintha arra játszott volna, hogy teljesen elveszítsem a fejem – és nagyon jól csinálta –, mert szüntelenül járt az ujja hol a melleimen, hol a lábaim között. Én is hasonló kényeztetésben részesítettem, csak én a nyakát harapdáltam közben, majd a mellkasát, legalábbis, ami kilátszott belőle a vízből. Aztán elsötétült a világ. Olyan hirtelen csapott le rám az orgazmus izgató játéka következtében, hogy önkéntelenül is erősebben haraptam belé, majd felkiáltottam. Pedig még közel sem voltunk a végéhez…

Ezt követően szétterpesztett lábakkal az ölébe másztam, és ahelyett, hogy rögtön magamba húztam volna, előbb csak a kezemmel megmarkolva dörzsöltem kőkemény férfiasságát épp az imént kielégült nőiességem bejáratához, mire nyögni kezdett, és a derekamat szorosan tartva lökött egyet fölfelé a csípőjével – azonnal kitöltötte a bensőmet. Vele a testemben helyezkedtem el rajta úgy, hogy karjaimat a nyaka köré fontam, és csókolgatni kezdtem. A nyelve mélyen a számba hatolt, legalább olyan keményen ejtett rabul, mint odalent egy más testrésze.

Aztán mozogni kezdtem rajta, apró mocorgásomat időnként határozottabb, mélyebb behatolásra váltva, mire szerelmem is bevadult, és a kezén levő kötéssel mit sem törődve két kézzel ragadta meg a combjaimat, hogy gyorsabb tempóra késztessen. Nem kellett soká győzködnie, magamtól is erre vágytam. Nyögéseink csókjainkba vesztek, bár a fürdőszoba visszhangzóssága következtében így is magánkoncertet adtunk a szenvedélynek.

Egy ideig még Rob karjaiban remegtem, túlfűtve az érzésektől, melyeket nem akartam és nem is bírtam volna magamban tartani.

- Szeretlek – súgtam a fölébe, mire elmosolyodott, és boldogan viszonozta a vallomásom.

A gondokról és főleg a másnapról való figyelemelterelést a hálóban folytattuk, miután lefürdettük egymást, ezzel hevítve még ki sem hűlt érzékeinket, és csak bőven hajnalban nyomott el bennünket az álom, egymás szoros ölelésében.

Valamikor délután ébredtünk, ekkor vettem csak észre, hogy kedvesem sérült keze fekszik a hasamon. Egy pillanatra megijedtem, de aztán beugrott, hogy az előző éji fürdés után leszedtük róla, és nem is kapott helyette újat. Még biztos fájt neki, de egyetlen panasz sem hagyta el a száját, pedig minden porcikánk vad igénybevételnek volt kitéve utána.

Mosolyogva kezdtem nyújtózkodni, mire ő is felébredt, és az ajkai rögtön a nyakamra siklottak.

- Jó reggelt – suttogta.

- Inkább napot – simogattam meg az arcát vidáman. Erre mintha kissé megijedt volna, de gyorsan eltűnt a riadalom a tekintetéből, és egy szédítő csókkal köszöntötte az év utolsó napját – na meg engem.

Estig még ágyban maradtunk, csak utána másztunk ki belőle enni valamit. Közben Lizzy leadta a drótot, hogy Mike már Londonban van, nemsokára találkozik vele, és tíz körül érkeznek. A gyomrom rögtön görcsbe rándult az idegtől, és Rob sem nagyon tudott lenyugtatni. Még a jól bevált figyelemelterelő módszereivel sem.

- Rossz előérzetem van – mondtam neki. Fél tízre meggondolta magát, és bár a többiek már csak ránk vártak a klubban, ahova Tom végül szervezte a bulit, úgy döntött, hogy mi maradunk. Ezt nem hagyhattam. – Ne, menjünk, komolyan! – ellenkeztem. – Csak… tőle kellene megszabadulni valahogyan…

Végszóra állt meg egy taxi a ház előtt. Én megdermedtem, de Rob elszántan lépett az ajtóhoz. Az azon levő ablakon félrehúzta a függönyt, majd kilesett.

- Ez Liz és ő. – Visszapillantott rám. Képtelen voltam eltitkolni a félelmemet. – Oké – sóhajtott, amint észrevette, hogy tényleg rosszul vagyok a gondolattól, hogy valakinek baja eshet. – Elküldöm. Te addig maradj itt. – Ezzel kilépett. Leselkedni sem mertem, de a hangját hallottam odakintről, majd kisvártatva felbőgött a taxi motorja, és Rob a nővérével jött vissza. Megkönnyebbültem, hogy csak ketten, és kérdő tekintetemre el is árult, hogyhogy.

- Mike visszament Londonba – mondta Rob, miközben odalépett hozzám. – Nem lesz megrendezett jelenet, és az eljegyzés is felbontva köztük. Minket pedig békén hagy.

Lizzy nem látszott megviseltnek emiatt, de tudtam az okát: Tom. Azt viszont nem értettem, hogyhogy ilyen simán ment minden. Ez nem stimmelt. Meg is osztottam velük a kételyeimet, de ők sem értették. Ennek ellenére Rob nyugtatgatni próbált, mikor közöltem, hogy nem megyek a buliba. Így nem, hogy Mike szabadon jár-kel akármerre… ráadásul a közelünkben. Egyetlen pillanatig sem hittem, hogy tényleg visszautazik máris…

- Semmi baj nem lesz. A testőr, akit a bátyád ránk állított, mindannyiunkra vigyáz, most is itt van az utca túlsó végén.

Az ő és Lizzy rábeszélése végül segített. Kelletlenül, de nekiálltam átöltözni. Nem csíptem ki magam túlzottan, mert még mindig ideges voltam. És mint később kiderült, nem is alaptalanul. Az én megérzéseimre kellett volna hallgatnia mindkettőjüknek.

Mikor a pubban már számoltuk a hátralevő tizenöt percet éjfélig, hirtelen egy robbanás hallatszott odakintről, majd megszólalt Tom autójának riasztója. Mindenki kisietett a teremből, Rob viszont rám parancsolt előbb, hogy ne moccanjak onnan, ahol hagyott.

Még szép, hogy nem hallgattam rá, túlságosan nyílt terepen voltam ahhoz, hogy simán meglásson bárki – és a bárki alatt egy konkrét személyre gondoltam, akiről egyetlen percig sem feltételeztem, hogy tényleg távol marad tőlünk a jövőben –, ezért a klub hátsó részébe, a sötétebb boxok egyikébe húzódtam.

Alighogy takarásba kerültem, egy kéz kúszott hátulról a derekamra, majd az a hang kezdett suttogni a fülembe, amit az életben többé nem akartam meghallani…

- Végre újra kettesben… Milyen a buli, Kissy?