Ez sem lett rövid, de nem kérek bocsánatot :D
Amiatt inkább, hogy megint előállt kissé a rétes-szindróma, de nem mindig lesz ez így. :)
Köszönöm szépen a reakciókat az előző és eddigi fejezetekre! (L)(L)(L)
Ehhez pedig kellemes szórakozást :)
Szil
9. fejezet (Rob)
Bár számítottam rá, kicsit csalódott voltam, amikor Cam ajtót nyitott. Kristenre számítottam, és azt is reméltem, hogy kettesben leszünk, de egyik vágyam sem teljesült. Ráadásul a vacsorát követő ágyban való folytatásról is le kellett mondanom. Pedig direkt készültem…
- Talán most már nem utálsz annyira – vigyorgott rám Kristen bátyja. Ezek szerint elmondta neki, hogy egy féltékeny idióta voltam ma. Remek – gondoltam, mégis elmosolyodtam.
- Nem – ráztam meg a felém nyújtott kezét.
Miután beinvitált, még egy csalódás ért: nem álltak halomban a dobozok, ahogy vártam. És a kérdést sem tehettem fel, hogy vajon át szándékozik-e Kris költözni a másik lakásba, mert arról elvileg semmit nem tudhattam.
- Kristen? – kérdeztem, miközben Cam a hűtőhöz ballagott, és kivett két sört. Az egyiket felém nyújtotta, de nem árulta el, merre van a húga. Ehelyett vallatószékbe ültetett. Persze csak képletesen.
- Mennyire vagytok… közeli ismeretségben vele? – nézett rám szúrósan.
Nyeltem egyet a válasz előtt. Tisztára olyan volt a szitu, mintha kamasz volnék, és a szűz barátnőm éppen a szüleinek mutatna be. És most az apja áll velem szemben, és arra kíváncsi, meghúztam-e már az egyetlen leánykáját. Még szép, hogy nemmel felelnék, akár megtörtént volna már, akár nem.
Csakhogy most nem voltam kamasz – sőt, igencsak érett érzéseket tápláltam a választottam iránt. Emellett – hál’Istennek! – nem az apja tette fel az előbbi kérdést.
- Barátok vagyunk – hazudtam.
- Barátok – ismételte Cam. Egyből levágta, hogy nem mondtam igazat – képedtem el. Mi ez a pasas? Valami detektív? Nem vártam volna, hogy egy született Columboval hoz össze a sors.
- Igen… Részemről legalábbis… – igyekeztem tovább elhitetni vele, hogy egyelőre nem döntöttem hanyatt a testvérét.
Ebben a pillanatban jelent meg Kristen, és a torkomra fagyott a szó. Gyönyörű volt! Mint mindig természetesen, de… ebben a ruhában még inkább. Ezt viselte a divatbemutatón is.
- Akkor biztosan tudod, mi a kedvenc színe – provokált tovább az inkvizítor.
- A fekete – feleltem rá sem nézve. Éppen olyan színe volt a ruhának. Vörös árnyalattal. Kris elpirult, majd elkezdett matatni egy kis táskában.
Cam nem felelt semmit, ezért ránéztem. Elfelejtettem azt is, hogy kérdezett, azt is, hogy válaszoltam. Ő is a húgát bámulta. Ha nem lett volna a testvére, aggódni kezdek. De így is…
- Nem mehetsz így sehova! – parancsolt rá, de csak egy morcos pillantást kapott cserébe. Aztán Kris elpakolt egy kisebb jegyzetfüzetet – elengedhetetlen kelléke lett a kommunikációnknak –, és felénk fordulva rám nézett. Egyenesen rám. Rögtön bizseregni kezdett a gyomrom. Nemcsak a gyomrom… Az a tekintet…
Közelebb lépett hozzám, megfogta a kezem, majd elkezdett húzni az ajtó felé. Cameronnak mutogatott valamit közben a másik kezével. Én a kétkezes verziót sem értettem, de arra gondoltam, ez valami olyasmi lehet, mint amire azt mondják, hogy „félszavakból is megértik egymást”. Én is szerettem volna, ha végre félszavakból, sőt, akár szavak nélkül is újra megértjük egymást Kristennel. Jó mélyen...
Főleg, amikor maga után húzott a lépcsőházon át a kapuig. Ott megtorpant, és keresett valamit a tekintetével. Amint megtalálta – a kocsim volt az – célirányosan odaindult. Az ujjaink összeforrtak, nem tudtam elengedni. Nem is akartam, és ő sem, aminek őszintén örültem.
Miután beültünk, elővett egy már előre megírt fecnit, és a kezembe adta. Sajnos ekkor már nem ért hozzám, de kárpótolt érte az illata, amely egyből belengte a szűk, zárt teret. Én is szerettem volna végre egy illatos, szűk, zárt, és persze forró „térbe” kerülni… amely még ízletes is.
Alig fogtam fel elsőre a papírra vetett szavakat, olyannyira elterelődtek a gondolataim. Semmi perc alatt megkívántam őt, és kifejezetten tetszett ez az új felállás – legalábbis az a része, amely a kettesben-létünket jelentette. A testemé már kevésbé – nagyon szorított a nadrág, a vágy pedig belülről feszített.
De végül értelmeztem a sorokat. És elakadt a lélegzetem. Az a cím állt rajta, ahova ma el kellett volna költöznie. Óvatosan rásandítottam, de ártatlan, várakozásteljes pillantással viszonozta a tekintetem. Oké – gondoltam –, akkor menjünk. Valószínűleg a vesztembe rohantam. Tuti, hogy rájött, tőlem van a lakás.
Egyre idegesebb lettem, mire odaértünk. A kezem is reszketett – furcsábbnál furcsább jeleket produkáltam, amelyek még engem is megleptek. És kezdtem is aggódni ezek miatt. Ez nem normális dolog! Biztos, hogy nem az… Mi történik velem? Egyelőre rettegtem.
Felmentünk lifttel a tetőtérig. Ott egy kód bepötyögése után nyílt csak ki a lift. Egy apró folyosóra érve, ahonnan csak egy ajtó nyílt, szintén kódot kellett beütni ahhoz, hogy a lift záródjon, majd az ajtó nyíljon. Gondolatban megdicsértem Nedet – ezek szerint még a biztonságra is gondolt. Természetesen lelestem mindkét kódot, és mire a lakásba léptünk, fejből tudtam őket.
Kristen ledobta a táskáját a kanapéra – ő maga tökéletesen mutatott ebben a környezetben. Főleg ebben a szerelésben, amely minden férfit bűnre csábítana. Megint őt néztem a körül helyett… És azt tervezgettem épp, hogy hogyan fogom kibontogatni a csodás selyemből. Vagy végtelenül lassan, érzékien, vagy vadul szaggatva.
- Miért jöttünk ide? – tettem fel az egyik kérdést józanításképpen az ezerből, amire kíváncsi voltam.
Ekkor felém fordult, mosolygott, és közelebb lépett. Most vettem csak észre hogy a füzetke és egy toll van a kezében. Atyaisten – izzadtam le. Ha most megint írni fog, nem sokáig bírok majd magammal.
Ezt a lakást állítólag ma nyertem. A véleményedre vagyok kíváncsi.
Kétszer olvastam el a mondatokat. Hogy az én véleményemre kíváncsi? Kényszerítettem magam, hogy ne rá nézzek, hanem végre megtekintsem, hova is jöttünk. Még szebb volt, mint a képeken, melyeket Ned küldött át.
- Szerintem szép – feleltem mégis óvatosan. Nem akartam elárulni magam. – Nyerted? – kérdeztem rá. Mosolyogva bólintott. Kurva nagy gáz lesz, ha rájön, hogy én vettem neki – gondoltam megrettenve, de már nem volt visszaút. – És hogyhogy még ott laksz, ahonnan idejöttünk? – próbáltam kipuhatolni egy-két miértet. – Én a helyedben rég beköltöztem volna, hogy ki se lehessen robbantani…
Én is szeretnék, de segítségre volna szükségem.
- Miben? – Bármiben a segítségére lettem volna. Elsősorban és akár máris a testi szükségletei kielégítésében, de ő biztos valami másra gondol – szontyolodtam el. Mégis elpirult. Talán arra gondolt ő is…? Nem, ez kizárt – hessegettem el a gondolatot. A kezembe kerülő újabb cetli, melyet remegő kézzel nyújtott át, mégis rögtön megállította a szívem, de csak hogy utána tízszeres sebességgel kezdjen ismét dobogni.
Eldönteni, elég kényelmes-e az ágy.
A szám kiszáradt, a kezem remegni kezdett, a nadrágomban feszülő szervem pedig lassacskán átszakítani készült az anyagot – ez utóbbit egyelőre a nem betűrt ingem rejtegette, de ki tudja meddig.
- Ezért hívtál ide? – kérdeztem. Vegyes érzéseket keltett bennem ez a dolog. Minden vágyam az volt, hogy újra ölelhessem, ízlelhessem, hogy remegjen a gyönyörtől a karjaimban – és én is az övéiben –, de valahogy csalódott is voltam. Azt viszont még nem tudtam, miért. De ez akadályozott meg abban, hogy a burkolt kérésének eleget téve azonnal becipeljem abba a bizonyos ágyba, és…
Írni kezdett, és már az ujjai mozdulatai is borzasztó izgatóan hatottak. Elképzeltem, hogy ezek az ujjak végigcikáznak a testemen…
Először arra gondoltam, te vetemedtél olyasmire, hogy megajándékoztál ezzel a lakással. – Nem mertem felpillantani, de még elsápadni sem. Szóval rájött! Folytattam az olvasást, a létező leghihetőbb pókerarcot kényszerítve magamra. – De mivel őszintének tűnt a meglepettséged, rájöttem, hogy tévedtem.
Magamban fellélegeztem. Ezzel azonban még nem adott megfelelő választ arra, miért az ágyban tervezi a folytatást. Ami ellen semmi kifogásom nem volt persze, csak hatalmas pálfordulást jelentett ez azok után, hogy a múltkori, lakókocsiban töltött éjszaka után szinte menekült előlem, és akkor, ott le akarta zárni az egészet.
Rákérdeztem, hogyan jutott eszébe éppen az… ágy… A hangom még sosem volt ilyen rekedt a vágytól.
Gondolkodtam. Kettőnkről is. – Jött a felelet papíron.
- És? – féltem a választól, bár igen egyértelműnek látszott. Valamiért mégis az volt az érzésem, hogy az ő verziójától nem leszek felhőtlenül boldog.
Nos, nem fogok kertelni. Igazad volt. Felizgatsz. És akarlak. Ha jól sejtem, ez fordítva is így van. De ez csak vágy. Semmi több. Egyikünknek sem kell a lelki bonyodalom. De a testit élvezhetjük… amíg tart. Szabadon, kötöttségek nélkül.
Az ezután következő szavakat már el sem olvastam, elmosódtak. Szóval szexet akar, de kapcsolatot nem. Ez is furcsa érzéseket keltett bennem. Miért nem akar többet? És nekem miért nem elég ennyi? Csodálkoztam magamon. Szeretkezni akartam vele, újra és újra, ebben nem kételkedtem, de abban, hogy vajon megelégszem-e csak ennyivel… Én a lelki bonyodalmat is akartam… És kirázott a hideg a nyitott kapcsolat gondolatától.
- Ezért hívtál ma ide? – ismételtem meg egy korábbi kérdésemet halványan.
Igen. Itt nem vagyunk a bátyám figyelő tekintete előtt. És én sem bírtam volna ki azt a három napot…
A szemeibe nézve minden aggályom szertefoszlott, mely a holnapot vagy a távolabbi jövőt illette. Nem érdekelt, mi lesz. A most érdekelt. Mégis haboztam valamiért.
(Kristen)
Robnak jobban örültem volna, de csupán a bátyám jött hozzám látogatóba. Neki is örültem, csak az első percben éreztem enyhe csalódottságot. Cameron szerencsére nem vette ezt észre. Aztán a váratlan megjelenése miatti sokkon hamar túltettem magam, és szinte egész éjjel fent voltunk.
Miután elmesélte, hogy mi újság van otthon és vele, kifaggatott a munkámról, a magánéletemről… Utóbbinál kiszúrta a pirulásom, és örült, hogy boldognak lát. Bár inkább csak kielégült voltam. Elmagyaráztam neki, hogy mi is ez voltaképpen. Nem helyeselte a dolgot, mert – érzékeny, romantikus lélekként – nem tudta elképzelni, hogy a pasi ne zúgott volna máris belém. Elmutogattam neki, hogy a pasi hiába zúgna belém, nem sokáig élvezné a némaságom, és gyorsan csalódnánk mindketten.
Cam a száját húzogatta, de azért kikérdezett, hogy ki az, mivel foglalkozik, hol ismertem meg… Bevallottam, hogy a forgatáson. Kár volt. Ragaszkodott hozzá, hogy másnap velem jöjjön lecsekkolni. Nem repestem az ötletért, de ő hajthatatlan volt. Nekem meg megszűntek a választási lehetőségeim. Velem jött.
Nagyjából megértettem, miért teszi ezt. A foglalkozásából eredt. A rend őreként állandóan azt figyelte, nem vagyok-e veszélyben. Főleg azóta… Hálás is voltam neki ezért, de néha borzasztó túlzásokba esett. Pont, mint másnap.
Már az első félórában az idegeimre ment azzal, hogy bárki hímnemű jött velünk szembe, megkérdezte, ő-e az. Mindre azt mondtam, hogy nem. Rob vagy nem jött ma be, vagy gondosan került engem, mert valóban nem láttam sehol. Kivéve délben, az egyik szünetben. Váratlanul elénk toppant.
Cam tök normálisan viselkedett – nem kérte el például Rob eddigi életének szexuális vonatkozásait pontokba szedve, ezt ugyanis kamaszkoromban előszeretettel megtette bármikor, ha összejöttem valakivel –, Robról viszont lerítt a feszültség. Kicsivel később a karjaiban találtam magam egy öltöző mélyén. Tökéletesen kiesett, hogy kerültünk oda.
A bizsergető vágy, melynek áldozata lettem (megint), a józan eszem utolsó morzsáit is porrá zúzta. A korábbi érintései nyomán belém ivódott érzések felszínre törtek és bár a szívemet igyekeztem kizárni ebből az egészből, mert tudtam, hogy szeretni úgysincs esélyem, mégis annak engedelmeskedve viszonoztam a csókjait.
Kétszer szakítottuk félbe az érzéki pillanatokat. Jobban mondva ő, én a magam részéről azt is elfelejtettem, hol vagyunk.
Először azt firtatta, ki volt velem az a férfi az előbb. Féltékenység vibrált a hangjában… Ez tetszett, de reménykedni nem mertem. Nyilván csak az a fajta, aki nem szereti, ha elveszik a játékát. Mégsem húztam az idegeit, mert féltem, akkor nem kapnék most belőle többet! Elárultam neki, hogy a bátyámat látta.
Megdöbbentem magamon. Olyan szépen elhatároztam pedig, hogy nem engedek folytatást annak a múltkori éjszakának, de most mégis azon gondolkodtam, hogyan lehetne megoldani.
Persze úgy, hogy ne legyen több. Csak szex. Nem kellett hosszasan töprengenem, mert Rob megadta a választ azzal, hogy újból csókolni kezdett, kezei pedig rögtön a ruhám alá siklottak, hogy tüzet lobbantsanak bennem. Sikerrel.
Aztán megint megállt. Amint közölte, hogy nincs nála óvszer, a hátam mögötti polcra nyúltam, hogy a kezem ügyébe készítsek pár zsepit, majd ismételten magamhoz húztam. Az ujjai az őrületig izgattak, mígnem mindkettőnknek sikerült megint maradéktalanul kielégülnie. Egy baj volt csak ezzel: ez sem volt elég.
Ennek ellenére visszaszivárgott a tudatomba a külvilág; őt keresték ugyanis. Hiányzott az egyik jelenethez. Megígérte, hogy még ma megkeres, de időt akartam hagyni magamnak, hogy lelkiekben felkészüljek arra a fajta viszonyra, amelyre vele készültem. Elemi erővel vonzott felé a vágy, és ez ellen már nem akartam tenni. Csupán a kapcsolatunk komolyabbra fordulása ellen.
Este közöltem vele, hogy amíg a bátyám a városban van, nem jövök dolgozni – még napközben elkéretőztem Kate-től –, úgyhogy majd aztán találkozunk. El volt kenődve egy kicsit, de szükségesnek éreztem ezt a pár napot, hogy tisztába jöjjek magammal.
Már aznap este tudtam, hogy nem fog menni a távolságtartás. Viszont azt is eldöntöttem, hogy nem akarom nyíltan ezt a kapcsolatot. Mindkettőnk biztonsága érdekében.
Cameron és Tom ugyan tudtak róla, de ez volt a kisebbik baj. Azt nem akartam, hogy másvalaki megtudja. Mert annak durva következményei lehetnének. Magam sem értettem, honnan van mégis bátorságom a veszélyek ellenére belemenni Robbal bármibe, de annak tudtam be mindezt, hogy ilyesmit még sosem éreztem senki iránt. És ki tudja, talán idővel… a bizalmamba avatom a régi életemmel kapcsolatosan is.
Másnap félkómásan botorkáltam a nappaliba, ahol Cam szintén aludt még a kanapén, amikor váratlanul kopogtak. Egy borzongató pillanatig azt hittem, Rob jött, de mit keresne ő itt? Nem is tévedtem. Valami nyereményt akart nekem átadni egy ismeretlen pasas. Mivel kérdezni nem tudtam tőle, felkeltettem a bátyámat, hogy segítsen nekem kommunikálni.
Az idegen elmondta, hogy a tudtomon kívül valaki benevezett egy nyereményjátékra, és a jutalmam egy lakás a belvárosban. Tetőtéri, több szobával, műteremmel, és a többi. Az állam is leesett, de rögtön feléledt a gyanúm. Megkértem Cameront, kérdezze meg, mégis ki áll emögött. A tisztviselő csak egy elhadart cégnevet mondott, aminek köszönhetően kisorsolásra került a lakás.
Még mindig gyanakodtam, bár lehet, hogy alaptalanul. A ház elé sietve megdöbbentett a sok teherszállító autó, amely csak arra várt, hogy költözhessünk. De nem akartam. Szerettem a lakásomat. Szerettem itt lakni… Biztonságos volt, és főleg: eldugott. Miután sikerült kideríteni a telefonszámát, megkértem Cameront, hogy hívja fel Robot, mert ő jutott eszembe elsőként – amióta reggel kinyitottam a szemeimet –, és mondja neki, hogy beszélni akarok vele. Ma estében állapodtak meg.
Ő volt az elsőszámú gyanúsítottam. Amennyi pénzt össze nem keresett már a színészkedéssel, meg sem érezné, ha egy többmilliós luxuslakásra kéne költenie. Vehetne egyszerre tízet is. Bár sosem mondta, hogy mennyire nem tetszik neki a környék, ahol most lakom – ezt Tom foglalta össze pár szóban, mikor a múltkori mozi után hazakísért –, de rajta is látszott az ellenszenv.
Cameron utánanézett annak a sebtében elhadart cégnévnek, és még délelőtt telefonált párat, hogy kiderítse, minden tiszta-e ezzel a „nyereményjátékkal” kapcsolatosan, de ő is csak vállvonogatva rakta le a telefont végül.
- Valami stúdió vagy közvetítőiroda szervezte ezt az egészet. És a papírok szerint tényleg a tied a lakás. – De ekkor eszébe jutott egy másik lehetőség. Ha nem Rob, akkor valaki más állhat a háttérben. Voltak sejtéseim, kire célozgat, ezt mégsem tartottam valószínűnek.
„Közöltem” vele, hogy az illető, akire gondolunk, nem csinálna ilyen furcsa csavarokat, nem titkolná a kilétét, simán megvenné a lakást, a nevemre íratná, aztán odaadná a kulcsot. Végigfutott a hátamon a hideg, ha erre a lehetőségre gondoltam. Soha többé nem akartam látni, de mivel egy kicsi bolygón éltünk mind együtt, már most féltem, mikor fog újra meglátogatni. Már elég régen tette… De nem tőle van a lakás, ebben biztos voltam.
- Akkor viszont tényleg nyerted – vigyorgott rám a bátyám. – Mikor költözünk? – Na, ebben a tekintetben viszont tényleg bizonytalan voltam. Annak örültem, hogy Cameron itt van, és segíteni tud nekem ebben, de annak nem, hogy itt kell hagynom ezt a kis zugot, ahol már egészen otthon éreztem magam. Erre is volt viszont egy ötlete. – Tartsd meg ezt is – javasolta.
Tiltakoztam, hogy a kettőt nem bírom fenntartani, mire az orrom alá dugta az új lakás papírjait. Az állt benne, hogy egy évre előre ki van fizetve rá minden felmerülő esetleges költség, a villanyszámlától kezdve a takarításig. Elhűltem. Ez rohadt sokba kerülhet… Ki az az őrült – még ha cégről is van szó –, aki ennyit áldoz egy nyereményre, amelynek ráadásul nem is volt visszhangja a sajtóban? Biztos, hogy agyba-főbe reklámozták volna, de semmi. Engem meg valaki benevezett, vagy csak ráböktek egy névre a telefonkönyvben – amin megint csak csodálkoztam, hisz titkos volt a számom –, és az illető megnyerte.
Újra Rob jutott eszembe. De estig kellett várnom, hogy kiderüljön. Egyúttal esélyt is akartam neki adni arra, hogy ha még mindig folytatni akarja azt, amit a lakókocsijában elkezdtünk, akkor… meglátjuk. Addig is eldöntöttem, hogy vészhelyzet esetére megtartom ezt a kis lakást is, legalább lesz hol tárolnom a feleslegesebb holmijaimat.
Remegett a gyomrom az idegességtől, ahogy közeledett a hét óra. Hatkor elmentem zuhanyozni, Cam addig a kanapén tévézett, valami meccs ment éppen.
- Ugye nem így akarod fogadni? – nézett végig rajtam, amikor egy szál törölközőben elszáguldottam előtte a hajszárítót keresve. Kapott egy fintort válaszként, a kezeim tele voltak – immár visszafelé sietve – a törölköző csücskével meg azzal, amiért mentem.
Nem, nem így akartam fogadni. Húsz perccel később megint megjelentem előtte, de a ruhát majd az utolsó pillanatban akartam felvenni. Ezt viseltem a legutóbbi bemutatón. Erről eszembe is jutott, hogy másnap lesz a következő. Isaac még a délután során hívott, hogy be tudnék-e ugrani. Féltem az ilyen alkalmaktól, túl nagy volt a nyilvánosság, és tartottam tőle, hogy egyszer csak megjelenik ott az, akire a legkevésbé vágytam.
Ez ráadásul fehérnemű-bemutató volt. Utáltam közszemlére tenni magam, de minden fillérért keményen meg kellett dolgoznom a tanulmányaimhoz, melyeket jelenleg is levelezőn végeztem. A forgatáson semmit nem kaptam, hiába dekkoltam ott naphosszat, de gyakorlatnak megfelelt.
Nem akartam tehát a kifutóra lépni, de mégis igent mondtam, ami viszont azzal járt, hogy a másnap este sem lehetek a testvéremmel. Ezt a mait sem szándékoztam ugyanis itthon tölteni. Cam nem csekély kifogást emelt ez ellen.
- Nem akarom, hogy elmenj ezzel a… színésszel – nem titkolt ellenszenvvel ejtette ki a foglalkozás nevét. Érthető okokból, mivel a legutóbbi barátnője egy színészért dobta.
Megnyugtattam, hogy nem lesz bajom, ha valaki, hát Rob aztán biztosan nem fog bántani.
- Én sem a testire gondoltam – morogta, de aztán megígérte, hogy rendesen fog viselkedni vele. Kapott egy puszit érte az arcára. Nem volt miért aggódnia. A lelkemre vigyáztam. Nem állt szándékomban belevetni magam abba az illúzióba, hogy szerelem, mert nem láttam értelmét feladni miatta önmagam. Egyszer már megtettem. Máig bánom…
Persze elkéstem, hiába kezdtem el időben készülődni. A ruhámon végeztem az utolsó simításokat (a cipzárt küszködtem fel a hátamon), amikor kopogtak. Ez Rob lesz – pillantottam a magamra csukott fürdőajtó felé. Mintha ott lenne – fintorodtam el aztán magamon. Villámsebesen befejeztem az öltözködést, vetettem még egy futó pillantást a tükörbe, aztán siettem, hogy megmentsem a bátyámtól.
Mindketten lélegzetvisszafojtva bámultak rám, amint megláttak. Még Cam is kizökkent abból, amit éppen művelt – Robot heccelte. El is határoztam, hogy másnap emiatt még számolok vele, most mielőbb el akartam tűnni innen.
Kézen fogtam a vendéget, és kirángattam a kocsijáig, csak ott engedtem el a kezét, majd beültünk az autóba. Ekkor jött az első próba. A kezébe adtam egy cetlit, amelyen az új lakás címe volt. Meg sem rezzent, mikor elolvasta. Kezdett enyhülni a gyanúm. Később még inkább, mikor fent is úgy viselkedett, mint aki életében nem látta még mindezt, és nem is tud róla semmit.
Átment a teszten. Immár kizártam, hogy bármi köze lenne ehhez a nyereményhez. El is határoztam, hogy ez esetben – és mivel a biztonság is megfelelő, sokkal inkább, mint ott, ahol most lakom – már másnap átköltözködöm. Ma csak egy villámlátogatást tettünk itt Cameronnal, és a lakást fizető cég képviselőjével abban egyeztünk meg, hogy nem azonnal, csak másnap költözködöm. Persze a cuccaim nagy részét ott akartam hagyni, mivel az új hely bútorozott volt, de a képeimet, a terveimet és a ruháimat semmiképp.
Miután Rob közölte, hogy tetszik neki, és a helyemben rögtön beköltözne, belém bújt a kisördög. A nap során különféle szabályokat állítottam fel magamnak a kapcsolatunkra vonatkozóan. Olyanokat, amelyek ellen neki sem lehet kifogása, és amelyek miatt egyikünk sem kerülhet bajba. Megdöbbent, mikor ezt el is „mondtam” neki a cetlik segítségével.
Megijedtem, hogy talán már nem is érdeklem annyira, mint ő engem, mert tétovázni kezdett. Elbizonytalanodtam. Kezdtem úgy érezni, hogy hülyét csináltam magamból. Végtére is… tényleg, kinek kéne egy enyémhez hasonló fogyatékkal élő személy? Még akkor is, ha esetleg egy kicsit élvezte velem a lakókocsijában töltött éjt. Meg az előző napi öltözős akciót…
Elfordultam, mielőtt a hamarosan számára is látható könnyeim végigcsorognak az arcomon, és remegő kézzel írni kezdtem. Ekkor viszont kezeket éreztem a derekamon. Rob magához vont, és előrenyúlva kivette a kezemből a tollat és a papírt. A nyakamon éreztem a puszijait, majd a fél órás küszködéssel rögzített hajamból eltűntek a csatok, és az a vállamra omlott.
- Így jobb – suttogta, aztán maga felé fordított. Még éppen időben bírtam elpislogni a könnyeimet, mielőtt felnéztem rá. Kezem ösztönösen simult a mellkasára, amely alatt megfeszültek az izmok, a hasam táján pedig egy másik izmát éreztem egyre követelőzőbbnek. Belepirultam a gondolatba. A tekintetem a szájára tévedt, de csak a második szótagnál kezdtem felfogni, hogy mond is valamit.
- Szóval kötetlen kapcsolatot akarsz – összegezte az általam mondottakat. Bólintottam. Néhány másodperc csend után feltett egy kérdést, amire végképp nem számítottam. – És ha ez nekem nem elég? – kérdezte halkan.
Elakadt a lélegzetem. Aztán fájdalmasan lehunytam a szemem, és megpróbáltam eltolni magamtól. Többet nem tudtam nyújtani. Arra nem voltam képes, amire ő gondolt, bár jóleső érzések öntötték el a szívem, amiért talán szeretné, ha… De nem!
Megráztam a fejem, és megpróbáltam kiszabadulni a karjai közül. Nem engedett el.
- Tehát vagy ez, vagy semmi? – suttogta. Újra a szemeibe néztem. Megbántottságot véltem bennük felfedezni. Szívem szerint én is többet akartam volna, de féltem. Féltem, hogy megismétlődik a múlt. Ezért ismét csak bólintottam.
Rob elgondolkodott, de közben szorosan tartott. Szinte minden porcikánk egymáshoz simult, forróan lüktető vágya továbbra is a csípőmnek nyomódott, majd a szája hirtelen lecsapott. Ezt beleegyezésnek vettem, és szenvedélyesen visszacsókoltam.
A ruhám hangtalanul omlott a lábaimhoz. Melltartót nem húztam, így csupán egyetlen szál tangában álltam immár a karjai közt, de még mindig melegem volt. A gyönyör előreszketései végigosontak a bőröm alatt, Rob perzselő csókjai pedig egyre izzóbbá hevítették a pillanatot. Tétova ujjakkal kezdtem el bontogatni az ingét, de szerencsére besegített. Ajkaimat egyből a mellkasára tapasztottam. A bőre íze és illata így együtt tovább fokozták a lángjaimat.
Az övével bajlódtam már, mikor eszembe jutott valami. Amit a múltkor elfelejtett, vagy nem szokott magával hordani. Kérdőn néztem rá, mire megnyugtatott, hogy reménykedett valami ilyesmiben, úgyhogy készült. Bíztam benne, hogy nemcsak három darabbal…
Rámosolyogtam, mire boldogan – de inkább vágyakozva – viszonozta. Már tudtam, merre keressem a hálót, így miközben tovább faltuk egymást, arra felé húztam magammal. Az ajtajáig bírta ki. Ott magához rántott, a falnak döntött, miközben felemelt, majd csak azt éreztem hirtelen, hogy a bugyim egy halk reccsenés kíséretében eltűnik a helyéről, ő pedig teljesen kitölti a bensőmet.
Egy eltitkolni vágyott nyögés szakadt ki a torkomból, miközben mozogni kezdett. És rám figyelt közben. Teljesen elérzékenyültem. Vad volt, mohó, de a saját élvezetét félretéve nem foglakozott mással, csakis velem. És azt várta, mikor önt el engem a gyönyör, majd a hátamat tartva és a fenekemnél felemelve tovább ment velem az ágyig.
A hűs lepedőre fektetett, aztán legnagyobb sajnálatomra kihúzódott belőlem. Ezt bántam is meg nem is. Az előbb elfeledett védekezés szempontjából nem bántam. De nem is aggódtam, mivel ő még nem ment el. Ezen sürgősen változtatni szándékoztam. Nem hagytam, hogy túl soká kalandozzon a nyelve a testemen – még csak a nyakamon jártak forró ajkai –, hanyatt döntöttem az ágyon, és kétoldalt mellé térdelve a derekára ültem. A nadrágja még nem került le róla, de terveztem, hogy megszabadítom tőle… majd.
Egy vérforraló csók után a nyaka lágy bőrén húztam végig a nyelvem, miközben csípőm – a combjaimat markoló kezei segítségével – a mámor táncát járta teste kőkemény dudorodásához dörzsölődve. Biztos voltam benne, hogy korábbi orgazmusom túláradó nedvei nyomot hagynak a nadrágja anyagán is, amelyet még nem vett le teljesen, de már csak az édes végeredményen járt az eszem, amit mindezzel elérni kívántam. Alattam ziháló kedvesem már ennyitől is nehezen türtőztette magát, pedig még voltak terveim.
Ezt végrehajtandó, lejjebb csúsztam a testén, és míg kezeim a maradék ruhától szabadították meg, addig nyelvem a hasán időzött. Aztán kiszabadult az a része is, melyet eddig nem kóstolhattam. Most ki akartam élvezni minden cseppjét. Először csak a nyelvem hegyét húztam végig rajta.
Megremegett. A tulajdonosa pedig felszisszenve szívta be a levegőt. Élveztem a pillanatnyi hatalmamat fölötte. És még többet akartam. Párszor újra végigsimítottam rajta a nyelvemmel, miközben felkészültem a befogadására – igen bőkezűen áldotta meg a természet –, majd igyekeztem minél mélyebben a számba venni. Feszítette a torkomat az érzés, ezért pár pillanat múlva kijjebb engedtem és a koronáját szopogattam tovább.
Rob teljesen megadta magát, vad morgásai elégedettséggel töltöttek el. Nem hagytam abba, hiába kért rá az utolsó másodpercekben – maximálisan megfeledkezve a védekezésről –, hogy üljek rá végre, többször elnyeltem, majd a nyelvemmel cirógattam a csúcsát, és kezem határozott mozdulatokkal űzte őt a vég felé.
Egyszer csak abbamaradt a zihálása, a csípője rándult néhányat, majd felkiáltott, édes élvezete pedig sorozatos sugarakban a számba áradt. Az utolsó cseppjét is lenyalogattam róla, és azt követően sem hagytam pihenni.
Mikor kellően merevnek éreztem megint, a teste fölé kúsztam, de tévednem kellett abban a tekintetben, hogy némi regenerálódásra volna szüksége. A tarkómnál fogva rántott magához, nyelve fékezhetetlenül tört be ajkaim közé. Majd hirtelen alatta találtam magam a mostanra átforrósodott lepedőn, ajkai pedig lefelé haladtak a testemen.
A melleimnél is hosszan elidőzött, én mégis máshol akartam érezni a csókját. Már rég nem éreztem magamban semmi erkölcsöt, így gátlástalanul széles terpeszbe raktam a lábaimat, és mivel ő nem igyekezett csillapítani a tüzemet, én nyúltam oda, ahol a legégetőbbnek tűnt.
Erre már Rob is felfigyelt. Egy pár sóhajnyi ideig megbabonázva bámulta testembe fúrt ujjaimat, majd melléjük dugta forró nyelvét. Egy sikoly elemi erővel szakadt ki belőlem, de ezzel még csak bevezetni próbálta azt, mire kéne számítanom a továbbiakban. A fantáziámmal nem volt gond, mégis minden képzeletemet képes volt felülmúlni. Elhúzta onnan a kezem, majd saját ujjaival hódított meg.
Nyelve és fogai fájóan duzzadt csiklómat kényeztették – már ez is orkánerővel közelgő lávafolyamot indított el bennem –, de ha ez nem lett volna elég, a tenyerét fölfelé fordította, és heves mozdulatokkal kezdtek gyönyörbe hajszolni az ujjai. Önkívületben sikoltoztam és nyöszörögtem, a légzésről emlékeim sem maradtak. Aztán villám cikázott át rajtam, és zuhanni kezdtem a végtelen felé. Csodálatos volt.
Tehetetlenül hevertem, a lepedő totál átnedvesedett alattam, Rob pedig éppen túlcseppent élvezetem nedveit itta fel a szemérmemről. Oxigén után kapkodva, bágyadtan észleltem, hogy felemelkedik a lábaim közt, aztán lenyúl az ágy mellé dobott nadrágjáért és előhúz a zsebéből jó néhány apró csomagot, melyeket egy kivételével az ágy szélére szórt. Akartam neki segíteni, de moccanni sem bírtam.
Végignéztem, ahogy magára húzza előbb a gumit, majd a derekamat megemelve engem. Olyan tökéletesen passzolt belém, mintha valaha egyetlen darab lettünk volna, csak a sors kétfelé szedett bennünket. Eddig kínoztuk egymást, most azonban fékevesztetten mozogtunk egyazon ütemre, megállíthatatlanul sodródva a beteljesülés felé.
A körmeim többször is a bőrébe fúródtak, és abban is biztos lehettem, hogy az ő önkéntelen szorításai is látszani fognak rajtam, csak úgy, mint a foga nyoma, amellyel élvezete pillanatában a nyakamat tisztelte meg. Aztán a szája az enyémre tapadt, és miközben én is megremegtem a sokadik orgazmus hatására, összefonódó nyelvünk segített csillapítani szenvedélyünk viharát.
Sokáig nem moccantunk eztán. Testünk még mindig összekapcsolódva, végtagjaink összefonódva biztosítottak róla bennünket, hogy valóságot éltünk át, nem álom volt. De feledhetetlen! Legszívesebben sose szálltam volna ki ebből az ágyból, csakhogy a feltételeket én szabtam. És azok nem vonatkoztak tartós dolgokra. Mindig csak átmenetire.
Robnak is hasonló gondolatok cikázhattak a fejében, mert váratlanul megszólalt.
- Ez így nem fog menni – suttogta. Lesápadtam, de vártam, hogy megmagyarázza.
(Rob)
Az elmúlt órákban olyasmit éltem át, amiről már a múltkor is azt hittem, ott, a lakókocsimban, hogy nincs annál jobb. De ez… még azt is felülmúlta. Kristen egyszerre volt szenvedélyes, érzéki, tüzes és kissé tétova olykor, de minden tette csak tovább korbácsolta a vágyaimat. Többet kaptam tőle ezalatt a pár óra alatt, mint eddig bárkitől. És egyre kevésbé tetszett, hogy ezt ő nem akarja felvállalni.
Legalább egy kicsivel szerettem volna többet, mint a nyers testiség. És idővel talán… egymásba szeretünk? Ez a gondolat összezavart, így inkább elhessegettem. A köztünk levő dolog sokkal ősibb és elemibb volt, mint az a modernkori talány, amit szerelemnek hívnak egyesek.
- Ez így nem fog menni – suttogtam. Kris arcszíne rögtön falfehérre váltott. Meg kellett magyaráznom, legalábbis kérdő, riadt tekintete erre sarkallt. – Én… – Azt nem mondhattam, hogy többet akarok. Amikor idejöttünk, én magam mentem bele, hogy megelégszem ennyivel. De akkor még fogalmam sem volt, mit fogunk átélni. – Szeretnék a barátod is lenni, nemcsak a… szexpartnered – ajánlottam fel egy újabb nem tetsző, de áthidaló megoldást. A szót is rossz volt kimondani.
Kristen pislogott egy párat, látszott, hogy elgondolkodik. Az ajkai formálták a szót: barát. Hozzáképzeltem a kérdő hangsúlyt.
- Igen. Legalább barátok hadd legyünk, akik néha… elveszíthetik a fejüket… – dadogtam. Pontosan én sem tudtam, lehetséges lesz-e ez így, de meg akartam próbálni. – Szeretnélek jobban megismerni – folytattam. – Az ágyon kívül is. Eljárhatnánk ide-oda… Nem kell, hogy úgy, mint egy szerelmespár, csak… mint barátok…
Lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát. Percekkel később felajánlottam neki, hogy ne most döntsön. Már bántam, hogy elrontottam a pillanatot. És tervbe vettem, hogy visszacsalogatom közénk a szenvedélyt. Arra kértem, hogy gondolkodjon rajta, majd mikor bólintott, mosolyogva felé hajoltam egy csókért.
A karjai rögtön a nyakam köré fonódtak, és az éj további részében nem eresztettük el egymást. Reggelre jócskán megcsappant a magammal hozott védelem darabszáma is, de szándékomban állt utánpótlást hozni. Esetleg még ezen a napon.
Korábban keltem, mint Kris, hagytam, hadd aludjon még egy kicsit. Haza akartam vinni, mielőtt elindulok a forgatásra. Nem szívesen húztam volna ki a gyufát a bátyjánál. Még az hiányzott volna, hogy eltiltsa tőlem. Amíg itt van… De neki hamarosan mennie kellett. Alig vártam, hogy éjjel-nappal Kristennel lehessek utána. Két napot viszont még ki kellett bírnom, ameddig szabadságon volt, de az éjszakáit ezentúl a sajátomnak gondoltam.
Tévedtem. A kávé illatára felébredt, és egy köntöst magára kapva botorkált ki hozzám a konyhába. Elég nyúzottnak tűnt, amin nem csodálkoztam. Nem sokat hagytam aludni az éjjel. De egyetlen pillanatát sem bántam meg. Most, a reggel fényeiben viszont kicsit zavarban voltam. Még nem válaszolt a barátságra vonatkozó kérésemre.
Figyeltem, ahogy közeledik hozzám, mindene úgy festett, mint aki egész éjszaka nem aludt, hanem… A testem egyből reagált a látványra. Borzasztó izgatóan festett így. Ráadásul odalépett hozzám, és egy forró csók kíséretében vette ki a kávéscsészét a kezemből. Belekortyolt utána, és magával is vitte, vissza a nappaliba.
Töltöttem egy másikat, mivel az enyémet nyúlta le – legalább megjegyezhettem, hogy ugyanúgy issza, ahogyan én – és követtem. De nem volt ott. A helyiség másik végében viszont nyitva hagyott egy ajtót. Belépve felismertem. Ezt gondoltam ki a képeinek. Tökéletes fényviszonyok, a festegetéshez is remek világítás… Mintha pont erre tervezték volna.
Kris kinézett a plafontól padlóig érő ablakon, miután körbejárta a termet. Mögé léptem, és szabad kezemmel átöleltem a derekát. Jólesett, amikor nekem dőlt, így hozzám simult.
- Jó kis kéró ez – szólaltam meg halkan, és persze ártatlanul. – Mikor költözöl? – kérdeztem aztán. Felelni nem tudott, de egy „ma” szócskát rajzolt az üvegre az ujjaival. – Gondolom, a bátyád segít benne… Nekem mennem kell dolgozni – morogtam kelletlenül. Ma már Staceyvel is volt jelenetem, és baromira nem volt kedvem hozzá. Egy dolog tartotta bennem a lelket. – Este átjöhetek? – kérleltem, miközben puszikkal borítottam a nyakát, éppen arrafelé, ahol még látszott az egyik harapásom.
Ezúttal nem érkezett válasz. Sem az ablakra írva, sem máshogy. Aztán mégis: egy apró fejrázás. Nem.
- Miért nem? – nyögtem, de elereszteni nem bírtam. Ő viszont megfordult, és határozottan megismételte a korábbi mozdulatot. – A bátyád miatt? – próbáltam rájönni, hogy miért utasít vissza egy ilyen varázslatos éj után. Erre bocsánatkérően bólintott. Én pedig megkönnyebbültem, hogy „csak” erről van szó. – Rendben van – hajoltam fölé egy pusziért. Annyit még akartam, mielőtt elbúcsúzom ettől a helytől, pár napra legalábbis.
Miután megittuk a kávét, újabb édes csókok közepette felöltözködtünk, aztán hazavittem Krist a régi lakásába. A testvére éppen megérkezett valahonnan, mert alighogy leparkoltam, kiszállt a kocsijából, és az ajtajának dőlve várt. Kristenre pillantottam, aki vissza rám, de érezhetően megváltozott valami. Szerettem volna csókkal búcsúzni tőle, de nem tehettem.
Kaptam tőle egy futó mosolyt, egy simítást az arcomra, majd kiszállt az autóból. Egészen addig figyeltem, míg oda nem ért Camhez. Az átölelte a vállát, és a kapu felé indultak. Én meg haza, amint eltűntek mögötte. Át akartam öltözni meg lezuhanyozni, mielőtt a stúdióba megyek. Nem örültem, hogy ma már nem láthatom őt, de mivel másnap volt annak a napja, hogy a testvére elutazzon, úgy döntöttem, valahogyan csak kibírom addig.
Egyetlen magányos éjszakát kell csak túlélnem… meg két gyötrelmes napot. Ami a mai reggelen tovább folytatódott, legalábbis ami az izgalmakat illette.
Egy mentőautó állt a házam előtt, és Tomot tolták ki éppen felé egy hordágyon…
